Interjú

„Küldetésünk, hogy bemutassuk a kortárs képzőművészetet”

2019. július 28.

Sok mindenre lehet méltán büszke lakóhelyén végigsétálva a palotanegyedi polgár, többek között arra is, hogy a városrésznek saját galéria negyede van kialakulóban, és a már itt otthonra talált kiállítótermek között van a hazai kortárs képzőművészeket bemutató és képviselő galériák egyik zászlóshajója, a Molnár Ani Galéria is.

 A galéria a kelet-európai régióban elsőként kapta meg a F.E.A.G.A. (Európai Galériák Szövetsége) fiatal galériáknak járó „Innovation and Creativity Award” díját, és olyan nemzetközileg elismert művészeket képvisel, akik rendszeresen részt vesznek a hazai mellett a jelentős külföldi művészeti rendezvényeken is. A galéria vezetőjével – és egyben névadójával – Molnár Annamáriával beszélgettünk.




Szerencsés a találkozásunk időpontja: épp egy új kiállítás megnyitóján vannak túl.


Valóban, nemrégiben nyitottuk meg két, a nemzetközi élvonalba tartozó kiváló művész, a szlovén Roman Uranjek és a bosnyák Radenko Milak közös kiállítását, amely a DATES 9 címet viseli. A vernisszázs remekül sikerült, amelyet nagy örömünkre a két kiállító képzőművész is megtisztelt jelenlétével. Ők ketten már 2015 óta dolgoznak ezen a projekten, és a legújabb munkájuk anyaga látható nálunk egészen október elejéig.

 


Emellett egyéni alkotásaik is megtekinthetők: Uranjek különböző emblematiukus történelmi időszakokból gyűjt össze képeket, amiket felhasználva kollázsokat készít, Milak pedig korabeli fotóriportok képeit dolgozza át monokróm vízfestményekké. Legutóbbi sorozatában például a 20. századi – azon belül a második világháború utáni – magyar történelemmel foglalkozik.

 


Neves, nemzetközileg elismert művészekről beszélünk, nemde?

Nagyon is. Uranjek az IRWIN-nek az alapító tagja, amely az egyik legnevesebb, nemzetközileg is elismert, 80-as években alakult kelet-európai művészcsoport. Neve nagyon jól cseng a kortárs képzőművészet világában.


Büszke lehet, hiszen mindössze tízéves a galéria. Meséljen a kezdetekről!


Tíz éve kezdte meg működését a galéria a Bródy Sándor utca 22. szám alatt a Palotanegyedben, ami nagyon fontos helyszín számomra. Az idő múltával nagyobb helyiségre lett szükségünk, megnőtt a térigényünk.

 


Szerencsére 2 éve indult a kerületben a Galéria negyed kialakítását célul kitűző kezdeményezés, amely révén kedvező feltételekkel tudtuk kibérelni azt az ingatlant, amiben most működünk. Nagy lépés volt ez számunkra, hiszen az előző helyszínnel ellentétben, ami emeleti volt, ennek közvetlen utcai bejárata van, ami mondanom sem kell – nagyon fontos.

 
Van kialakult látogatói körük, vagy betérnek Önökhöz az utcáról is?


Persze, sokakat behajt a kíváncsiság – de a vásárlóink zömmel nem közülük kerülnek ki. Ez nem is baj, nekünk a kortárs művészet népszerűsítése az egyik legfontosabb missziónk, így annak különösen örülünk, hogy a galéria egyre ismertebb és népszerűbb a környéken. 

 


Mi alapján válogatja ki a kiállított, illetve a galéria által képviselt művészeket?


Egy galéria művészköre hosszú idő alatt alakul ki, és a cél a hosszútávú kapcsolat kialakítása a művészekkel. Eleinte kizárólag hazai művészeket képviseltünk, ám idővel a galéria egyre erősödő nemzetközi aktivitásával párhuzamosan kitágult a horizont: elsőként a Tallinban élő Farkas Dénes – mint neve is mutatja –, magyar gyökerű fotóművésszel kezdődött együttműködés, majd egy másik észt művésszel Marge Monkoval, akiket további kelet- és közép-európai alkotók követtek. Így alakult ki a mostani profil, ami a régió országainak hasonló történelmi gyökerei miatt is kézenfekvő. Azóta nyitottunk a régión kívül is, már egy neves spanyol művészünk is van, Carlos Aires. Nekem a kezdetektől nagyon fontos volt, hogy nemzetközi szinten is jelen legyünk, ami egy teljesen más típusú szervezettséget igényel.


Ez a cél tudtommal maradéktalanul meg is valósult: szinte nincs olyan jelentősebb esemény, vásár, ahol ne képviseltetnék magukat.


Igyekszem aktív lenni több színtéren is. Három évig voltam a Kortárs Galériák Egyesületének elnöke, két esztendeje pedig felkértek az Európai Galériák Szövetségének igazgatósági tagjának, amivel egy más szintű nemzetközi beágyazottságom is kialakult. 2011 óta rendszeresen szerepelünk rangos vásárokon: a bécsi viennacontemporary-n, 2012 óta a torinói Artissimán – ahol első magyar galériaként vettünk részt –, illetve 2014-ben és 2015-ben – szintén elsőként Magyarországról – képviseltettük magunkat a The Armory Show-n New Yorkban. 2019-ben harmadszorra jutottunk el a ARCOmadrid-ra és hatodszorra az Art Brussels vásárra. Nagy büszkeség számunkra, hogy az idei Velencei Biennálén galériánk egyik művésze, Waliczky Tamás képviseli Magyarországot – és ez már nem az első ilyen alkalom.

 


Szintén nagy eredmény, hogy a barcelonai LOOP-on tavaly képviseletünkben Forgács Péter videómunkája megnyerte a fesztivál és vásár fődíját, az Acquisition Award-ot, korábban az Artissimán pedig Ember Sári a fiatal művészeknek járó Campari Díjat. Szerencsére számos elismerést kapott a galéria és sok általa képviselt alkotó az évek során  melyek nagyon fontos visszaigazolások számunkra. Ezek is segítik a céljaink megvalósítását, legfőképpen azt, hogy folyamatosan bemutassuk a hazai kortárs képzőművészetet és fenntartsuk a magyar művészet iránti érdeklődést a nemzetközi színtéren is.


Szöveg: Zékány János
Fotó: Baranyai Attila

« vissza