Múlt és jelen
Egyszer volt…a Palotanegyed
2016. június 17.
A Józsefvárosban található Palotanegyed ma egyet jelent a pezsgő, belvárosi közeggel, ahol egyaránt jól érzi magát a külföldi turista, de a vizsgájára készülő egyetemista is. Története azonban jóval a kávéházak és csodás paloták előtti időkre nyúlik vissza.
Elhelyezkedését tekintve a Palotanegyed (Belső-Józsefváros), a Belső-Teréz- és a Belső-Erzsébetvárossal szervesen összekapcsolódó településegység. Ha nagyon pontosan akarjuk vizsgálni, akkor a Budapest földrajzi középpontjában, a pesti oldalon, a Dunától keletre átlagosan 1-1,5 km-re elhelyezkedő városrészt, a városszerkezetet meghatározó gyűrűs és sugaras elemek jelölik ki. A területet Délről a Belső-Ferencváros, Nyugatról a Belváros határolja, ezzel közvetlenül kapcsolódik Budapest történelmi belvárosához, annak szerves folytatása. Kelet felől Józsefváros középső városrészei (Népszínház negyed, Csarnok negyed, Józsefváros központ) határolják. Az érintett városrész egységes karakterét a sík területen elhelyezkedő, nagyvárosias beépítés jellemzi.
A kezdetek
A kezdetek
A városfejlődés kezdete az 1700-as évekre tehető, alapjául a kedvező földrajzi elhelyezkedés szolgált. A belvárossal szomszédos - ma Palotanegyednek elnevezett – területen már korán megkezdődött Belső-Józsefváros benépesülése. Addig főleg kertek foglalták el e területet, amelyek a városfalon belüli házakhoz tartoztak: Pest lakosai itt termelték meg a háztartásukba szükséges zöldséget és gyümölcsöt. A területet sugarasan ma átszelő fő útvonalak már 1730 előtt is léteztek: Kerepesi országút (ma Rákóczi út), Szolnoki országút (ma Üllői út) és a dűlőútként keletkezett, s így irányát gyakran változtató Kőbányai, Major vagy Kálvária út (ma Baross utca).
A Palotanegyed (és egyben a kerület) első házai 1725 körül a Hatvani és a Kecskeméti városkapuknál (Astoria, illetve Kálvin tér) épültek. 1740-es évektől megindult a kertövezet beépítése. Az Országút (ma Múzeum körút) első háza 1747-ben épült fel, majd az 1760-as évek végére már teljes hosszában földszintes házak szegélyezték. A Nemzeti Múzeum helyén Batthyányi József hercegprímás rendezte be villáját, amit a nemzet 1813-ban társadalmi adakozásból összegyűjtött pénzen vásárolt meg a Magyar Nemzeti Múzeum számára.
Az Országúttól a mai Bródy Sándor utca vonalában a Téglaégető út vezetett a Rákóczi tér helyén volt téglaégető felé; ennek az útnak az első háza 1741-ben épült fel a Rádiószékház helyén. A Téglaégető út legnagyobb háza az 1766-ban épült Zerge-ház volt és ebben működött a Kőszáli Zergéhez címzett kocsma. A Zerge-ház 1828-tól a Rókus kórház fiókkórháza lett.
A mai Gutenberg tér helyén a Rákos-árok keresztezte a Téglaégető utat; az esőzéskor gyakran kiöntő árok a Mária és a Somogyi Béla utcák vonalában szelte át a Palotanegyed területét. A kertövezet Üllői út felé eső része később, csak az 1760-as évektől kezdett beépülni. A parcellázást itt több befolyásos városi tisztviselő hátráltatta, akik a terület kertjeinek többségét birtokolták. A kertövezet beépítésével kialakult - előbb hosszanti, majd keresztirányban - a Belső-Józsefváros napjainkig alig változott utcahálózata.
Átértékelt városfejlesztés
A XIX. Század első évtizedeiben egy döntő lépésnek köszönhetően lendült előre a Palotanegyed betelepülése. Ezekben az években zárult le a kertövezet átalakulása és a laza építkezési formát zárt utcasorok váltották fel. A spontán utcaalakulások korszaka szintén ez időben zárult le: az új utcák létesítését a Szépítő-bizottságnak a szakvéleménye döntötte el. A negyed (csakúgy, mint a kerület) házai jórészt vályogból épültek és földszintesek voltak, s éppen ez a magyarázata, hogy miért a Józsefvárosban volt az 1838. márciusi árvíz pusztítása a legnagyobb.
Belső-Józsefváros fejlődésére múltbéli távlatból jótékonyan hatott az 1838-as árvíz, hiszen azt követően gyors iramú újjáépítés kezdődött, a Rákos árkot betemették és elrendelték, hogy az árok vonalán belül (Somogyi Béla és Mária utcák vonalától a Múzeum körútig) csak emeletes kőházak építhetők. A területen megindult a városiasodás, a belvárosból kiinduló városfejlődés és a század végéig kiépült a kerület magas presztízsű, úgynevezett. „Palotanegyede”.
Fejlődését elősegítette az a körülmény is, hogy több országos intézmény székháza e területen kapott otthont. József nádor rendelkezésére két fontos épületet építettek a negyedben: a Nemzeti Színházat (1837) és a Magyar Nemzeti Múzeumot (1847). Továbbá itt nyílt meg 1865-ben a Képviselőház (ma az Olasz Kultúrintézet) is. Az így kialakult központ körül grófok, bárók, hercegek, valamint több arisztokrata család építetett a korra jellemző stílusban palotát, amelyek a mai napig a Palotanegyed büszkeségei.
