Kultúra

Konferencia Mária Teréziáról a Nemzeti Múzeumban

Mária Terézia, a magyarok királynője címmel rendeztek csütörtökön konferenciát a Magyar Nemzeti Múzeumban. A rendezvény fő célja az volt, hogy az előadók bemutassák a 300 éve született királynő történelmi szerepét és jelentőségét elsősorban magyar szempontból.

 Mária Terézia hosszú uralkodásában kitűnően párosult egymással női mivolta, illetve sajátos politikai aktivitása. Korszakához kötődik a nemzeti műveltség kialakulása, a magyar nemesi testőrség, illetve a Szent István rend megalapítása. Rendeleteivel rendezni kívánta a földesúr-jobbágy viszonyát, modernizálja az oktatási rendszert, intézményesíti és szabályozza az egészségügyet. Neve összekapcsolódik a barokk művészettel is – adta meg a konferencia alaphangját a szervezők bevezetője.
 
 
„Mária Terézia az uralkodást szolgálatnak tekintette, női érzékenységgel és mélyen hívő katolikusként méltányosan, irgalmasan gyakorolta hatalmát, törődött a rábízottakkal. Uralkodása az eltérő érdekek figyelembevételére, kompromisszumra épült” – mondta előadásában Schmidt Mária történész. A 150 éves török pusztítás után a magyar rendek tudták, hogy az országnak fejlődésre, korszerűsítésre, építő munkára van szüksége. Ugyanakkor a Habsburgok a Thököly- és Rákóczi-felkelés után elfogadták, hogy Magyarországot csak saját törvényei alapján lehet kormányozni – fejtette ki a szakember. Mária Terézia 1740-1780 közötti uralkodása idején az első éveket leszámítva nem volt háború, pusztítás, csak csendes erőgyűjtés. Ezt szolgálta a számtalan megfontolt reform és sikeres intézményalapítás – ismertette a történész.
 
 
Mint Schmidt Mária kifejtette: a magyarság Kelet és Nyugat metszéspontjában él, „keletről jöttünk és a Nyugatot választottuk”. Háromszáz éve aktuális dilemma, hogy „miként tudunk kölcsönös előnyök alapján betagozódni Nyugat-Európába úgy, hogy közben megvédjük a legfontosabbat, a nemzeti szuverenitásunkat, identitásunkat”. A Habsburgok megértették a Rákóczi-szabadságharc és 1848 tanulságát, Kádár pedig 1956-ét: „nyughatatlan nép vagyunk, akikkel jól kell bánni” – fogalmazott Schmidt Mária.
 
 
Gerő András történész, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója előadásában kifejtette: a Habsburg-magyar viszonyról a magyarok a dinasztia uralma idején jobbára kedvezően nyilatkoztak, utána viszont elnyomókként emlegették a Habsburgokat. Napközben még több előadást hangzott el például a Pragmatica Sanctio értelmezéseiről, Mária Terézia és a magyar művészet viszonyáról, a bécsi udvar kitüntetési stratégiájáról.
 
A konferenciát a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, a Habsburg Történeti Intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum szervezte.
 
Forrás: jozsefvaros.hu

« vissza