Megemlékezés
90 éve hunyt el Blaha Lujza, a „nemzet csalogánya”
2016. január 18.
Kilencven évvel ezelőtt, 1926. január 18-án, 76 esztendős korában hunyt el Blaha Lujza, ünnepelt színésznő, a „nemzet csalogánya”, a magyar nyelvű színjátszás egyik legnagyobb alakja. Nevét kerületünk és Budapest egyik központi tere viseli, síremléke a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.
Blaha Lujza 1850. szeptember 8-án, Rimaszombaton látta meg a napvilágot Riedl Ludovika néven. Édesapja katonatisztként ismerte meg Ponti Lujza színésznőt – a színésznő édesanyját –, ám a szabadságharc bukása után ő maga is vándorszínésznek állt. A kislány, beleszületvén a színházi világba, egész gyermekkorát a társulattal tölti, ötévesen már kisebb szerepekben a színpadra áll, és kiváló énekhangjával hamar kivívta a közönség elismerését.
Harmadik férje halála után, 1909-ben visszavonul, mindössze néhány alkalmi szerepet vállal, utoljára 1923-ban lép színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen.
76 évesen, idén 90 éve, január 18-án hunyt el, temetésére az egész nemzet megmozdult, utolsó útjára tömegek kísérték, az elcsatolt országrészekről is nagy számban érkeztek tisztelői. Síremléke Józsefvárosban – Ady Endre és Jókai Mór nyughelye szomszédságában – a Fiumei Nemzeti Sírkertben található.
Forrás: jozsefvaros.hu
„Dalos Lujzi” 15 évesen a szabadkai színházhoz szerződik, ahol megismerkedik Jan Blaha cseh karmesterrel, akivel 1865-ban össze is házasodik. A férj korai halála miatt frigyük mindössze négy évig tartott, ám Blaha Lujza – bár még kétszer házasodott – élete végéig megtartotta első férje nevét.
Szabadkai, majd debreceni sikerei után – az akkori igazgató, Szigligeti Ede hívására – Pestre, a Nemzeti Színházhoz került, ahol rövidesen a közönség kedvencévé vált. Az 1875-ben felépült Népszínház – a későbbi Nemzeti – népszínműveinek elsőszámú sztárjaként valóságos kultúrmissziót teljesített: lenyűgöző játékával tömegesen hódította el a német nyelvű színházak közönségét, és csábította át őket a Népszínházba magyar dalokat, magyar szót hallani, az akkor még jórészt német nyelvű fővárosban.
1901-ben a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Beöthy László megteremti a "Nemzeti Színház örökös tagja" elnevezésű intézményt, amelynek első tagjául Blaha Lujzát választják, mely tagság örökös jövedelmet biztosított a színésznőnek élete végéig.
Harmadik férje halála után, 1909-ben visszavonul, mindössze néhány alkalmi szerepet vállal, utoljára 1923-ban lép színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen.
A teret – ahol lakott, és parádés sikereinek színhelye, a Nemzeti Színház is állott – 1920-ban, 70. születésnapján tiszteletére Blaha Lujza térre keresztelik.
76 évesen, idén 90 éve, január 18-án hunyt el, temetésére az egész nemzet megmozdult, utolsó útjára tömegek kísérték, az elcsatolt országrészekről is nagy számban érkeztek tisztelői. Síremléke Józsefvárosban – Ady Endre és Jókai Mór nyughelye szomszédságában – a Fiumei Nemzeti Sírkertben található.
Forrás: jozsefvaros.hu
Képek: Magyar Fotóarchívum
