Palotanegyed

 

A Palotanegyed (Belső-Józsefváros), a Belső-Teréz- és a Belső-Erzsébetvárossal szervesen összekapcsolódó településegység. Budapest földrajzi középpontjában, a pesti oldalon, a Dunától keletre átlagosan 1-1,5 km-re elhelyezkedő városrészt, a városszerkezetet meghatározó gyűrűs és sugaras elemek jelölik ki. A területet Délről a Belső-Ferencváros, Nyugatról a Belváros határolja, ezzel közvetlenül kapcsolódik Budapest történelmi belvárosához, annak szerves folytatása. Kelet felől Józsefváros középső városrészei (Népszínház negyed, Csarnok negyed, Józsefváros központ) határolják. Az érintett városrész egységes karakterét a sík területen elhelyezkedő, nagyvárosias beépítés jellemzi.
 
 

Múlt

A városfejlődés kezdete az 1700-as évekre tehető, alapjául a kedvező földrajzi elhelyezkedés szolgált. A belvárossal szomszédos - ma Palotanegyednek elnevezett – területen már korán megkezdődött Belső-Józsefváros benépesülése. Addig főleg kertek foglalták el e területet, amelyek a városfalon belüli házakhoz tartoztak: Pest lakosai itt termelték meg a háztartásukba szükséges zöldséget és gyümölcsöt. A területet sugarasan ma átszelő fő útvonalak már 1730 előtt is léteztek: Kerepesi országút (ma Rákóczi út), Szolnoki országút (ma Üllői út) és a dűlőútként keletkezett, s így irányát gyakran változtató Kőbányai, Major vagy Kálvária út (ma Baross utca).


A Palotanegyed (és egyben a kerület) első házai 1725 körül a Hatvani és a Kecskeméti városkapuknál (Astoria, illetve Kálvin tér) épültek. 1740-es évektől megindult a kertövezet beépítése. Az Országút (ma Múzeum körút) első háza 1747-ben épült fel, majd az 1760-as évek végére már teljes hosszában földszintes házak szegélyezték. A Nemzeti Múzeum helyén Batthyányi József hercegprímás rendezte be villáját, amit a nemzet 1813-ban társadalmi adakozásból összegyűjtött pénzen vásárolt meg a Magyar Nemzeti Múzeum számára.


Az Országúttól a mai Bródy Sándor utca vonalában a Téglaégető út vezetett a Rákóczi tér helyén volt téglaégető felé; ennek az útnak az első háza 1741-ben épült fel a Rádiószékház helyén. A Téglaégető út legnagyobb háza az 1766-ban épült Zerge-ház volt és ebben működött a Kőszáli Zergéhez címzett kocsma. A Zerge-ház 1828-tól a Rókus kórház fiókkórháza lett.


A mai Gutenberg tér helyén a Rákos-árok keresztezte a Téglaégető utat; az esőzéskor gyakran kiöntő árok a Mária és a Somogyi Béla utcák vonalában szelte át a Palotanegyed területét. A kertövezet Üllői út felé eső része később, csak az 1760-as évektől kezdett beépülni. A parcellázást itt több befolyásos városi tisztviselő hátráltatta, akik a terület kertjeinek többségét birtokolták. A kertövezet beépítésével kialakult - előbb hosszanti, majd keresztirányban - a Belső-Józsefváros napjainkig alig változott utcahálózata. 


A XIX. Század első évtizedeiben egy döntő lépésnek köszönhetően lendült előre a Palotanegyed betelepülése. Ezekben az években zárult le a kertövezet átalakulása és a laza építkezési formát zárt utcasorok váltották fel. A spontán utcaalakulások korszaka szintén ez időben zárult le: az új utcák létesítését a Szépítő-bizottságnak a szakvéleménye döntötte el. A negyed (csakúgy, mint a kerület) házai jórészt vályogból épültek és földszintesek voltak, s éppen ez a magyarázata, hogy miért a Józsefvárosban volt az 1838. márciusi árvíz pusztítása a legnagyobb.


Belső-Józsefváros fejlődésére múltbéli távlatból jótékonyan hatott az 1838-as árvíz, hiszen azt követően gyors iramú újjáépítés kezdődött, a Rákos árkot betemették és elrendelték, hogy az árok vonalán belül (Somogyi Béla és Mária utcák vonalától a Múzeum körútig) csak emeletes kőházak építhetők. A területen megindult a városiasodás, a belvárosból kiinduló városfejlődés és a század végéig kiépült a kerület magas presztízsű ún. „Palotanegyede”.


Fejlődését elősegítette az a körülmény is, hogy több országos intézmény székháza e területen kapott otthont. József nádor rendelkezésére két fontos épületet építettek a negyedben: a Nemzeti Színházat (1837) és a Magyar Nemzeti Múzeumot (1847). Továbbá itt nyílt meg 1865-ben a Képviselőház (ma az Olasz Kultúrintézet) is. Az így kialakult központ körül grófok, bárók, hercegek, valamint több arisztokrata család építetett a korra jellemző stílusban palotát, amelyek a mai napig a Palotanegyed büszkeségei.

 

Jelen


Ugyan a negyed egykori pompája némileg megkopott, de továbbra is Józsefváros egyik legjobb állapotú és magas presztízsű területeként tartják számon. A belváros közelségének, a gazdag társadalmi és történelmi tradícióknak, a kulturális és oktatási intézmények magas koncentrációjának, illetve az értékes műemléképületeknek, hangulatos utcáknak köszönhetően az utóbbi években egyre nagyobb közkedvnek örvend a terület.


A 19. század végén itt kialakult fontos nemzeti kulturális intézmények mellett ma a Palotanegyed ad otthont olyan kiemelkedő, országos jelentőségű oktatási intézményeknek, mint az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara, a Károli Gáspár Református Egyetem, az Andrássy Gyula Németnyelvű Egyetem, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem. Az egyetemeken túl számos intézmény megtalálható a negyedben, így a már említett Nemzeti Múzeum, a Magyar Rádió, a Olasz Kulturális Intézet, Szlovák Kulturális Intézet, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, vagy a Szabó Ervin Könyvtár központi egysége.


A kerületi vezetés szerencsésen felismerte a Palotanegyedben rejlő lehetőségeket és „puha” fejlesztési programok széles körével kívánja az egykor híres Mágnásnegyed hangulatát újra életre kelteni.


Az Önkormányzat aktívabb szerepvállalásával egy időben a civil kezdeményezések, közösségi programok, lakossági megmozdulások egyre gyakoribbá váltak, amelyek az immár több mint egy éve alapított Civilek a Palotanegyedért Egyesület nevét öregbítik.   


 

Jövő


Józsefváros Önkormányzata és együttműködő társai elhatározták, hogy közösen, más érdekelt önkormányzati, kormányzati, piaci és civil szereplőkkel megújítják Budapest Belvárosát, annak a Kiskörút és a Nagykörút közé eső területét. Ez a terület a „city” (V. kerület) szerves folytatása. A Nagykörúton belül, a Dunáig húzódó egységes és mégis sokoldalú terület határozza meg együttesen a Főváros arculatát. Itt helyezkedik el Budapestre jellemző, 19. század végén kialakult egybefüggő eklektikus-szecessziós városmag domináns része. Az 1867 és 1914 közötti intenzív fejlődés hozta létre Budapesten azt az eklektikus-szecessziós épületállományt, amely szinte „Hungaricumnak” számít, hiszen Európában máshol nem található egységesen, ilyen nagy számban előforduló eklektikus épület.


Belső-Józsefváros természetes fejlődési lehetőségét a Budapest Belvárosába irányuló külső-belső turizmusnak a jelentős része adja. A belvárosi funkciók kiterjesztése, a létező – de sok esetben sajnos rejtett - kulturális értékek felmutatása, erőteljes belső hálózattá szervezése, vonzerejének növelése, a Nagykörúton belüli városrész egységes kulturális örökségi területté alakítása biztosítja a Palotanegyed fejlődését. A fejlődés a vendéglátás, a kulturális gazdaság és a vonzerőgazdaság szereplőinek jelenlétét erősíti, és ezen keresztül jelentős számú munkahely kialakítását segíti elő. 


A Palotanegyed fejlesztési programjában megjelenő legfontosabb környezeti cél, hogy a kerület közterületei és épületei megfelelő környezetet jelentsenek a megújuló negyed társadalmi-gazdasági változásainak. Alapvető törekvés tehát a kerület közterületeinek, zöldfelületeinek mennyiségi és minőségi növelése, vonzó, korszerű és fenntartható lakókörnyezet létrehozása.