fotó CAPE

házak, paloták

A finom kelme titka Horánszky utca 5.

2020. május 28.

A környék házai sok esetben többszöri átalakításon, bővítésen estek át, mire olyanná váltak, amilyennek most ismerjük őket. Sokszor jól látható egy-egy emeletráépítés, máskor pedig még hosszas szemlélés esetén is alig vehető észre a változtatások nyoma. Ez a ház ebből a szempontból számos meglepetést tartogat.

HOGY KERÜL A KÉMÉNY AZ UDVARRA?

Homlokzatát nézve teljes egységességet sugall, az udvarára lépve azonban szemmel látható a toldalékolás, sőt első látásra érthetetlennek is tűnhet, mi, hogyan került ide. Az emeletes részhez szerényen elnyúló földszintes szárnyak kapcsolódnak, az udvart üvegtető fedi, és mintha mi sem lenne természetesebb, a végén egy kémény nyújtózkodik az ég felé. Ebben a sokféleségben azonban minden egymáshoz tartozik, miközben mindegyik résznek saját története is van.

A ház eredetileg földszintes volt, az 1870-es években építettek rá még egy emeletet. Ekkor azonban a hátsó szárnyak egy része még hiányzott. A bővítés Szávozd Richárd nevéhez fűződik, aki 1917-ben garázzsal toldotta meg az épületet, de a kémény és az üvegtető későbbi korok terméke.

FEST ÉS TISZTÍT

Az egyik legjelentősebb esemény a ház életében Tóth Ödön kelmefestő és vegytisztító cégének beköltözése volt. Tóth Ödön 1924-ben alapította a vállalatát, 1938-ban költözött ebbe a házba. A vállalkozás gyorsan bővült, néhány év múlva már több mint száz alkalmazott mosott, vasalt vagy épp festett a földszinten berendezett műhelyekben. Tóth Ödön a legmodernebb gépekkel szerelte fel az üzemet, de a gépesítés mellett a szakmai tudás folyamatos gyarapítására is gondot fordított. Részt vett a Képesített Kelmefestő- és Vegytisztító Mesterek Országos Egyesületének munkájában, sőt, 1944-ben már elnökként vezette ezt a testületet. Az egyesület saját szakmai lappal is rendelkezett, a szerkesztőség rövid ideig ebben a házban működött. A Kelmefestők Újsága módszertani cikkeket közölt, emellett hasábjain a kollégák segítséget kérhettek egymástól egy-egy makacs folt, megsárgult selyemruha vagy éppen az angóraszőr festésének fortélyaival kapcsolatban.

Horánszky utca 5. műhely kéménye az 1950-es években  forrás: Fortepan/Adományozó: Berkó Pál

EGY VEGYTISZTÍTÓ BELÜLRŐL

Tóth Ödön 1944-ben meghívta kelmefestő és vegytisztító kollégáit, hogy vegyék alaposan szemügyre a műhelyét. Egy épületbejárás formájában bemutatót tartott nekik a korszerű üzem berendezéséről. A fennmaradt tervrajzoknak köszönhetően mi is nyomukba eredhetünk, és beleshetünk a vegytisztító kulisszái mögé. Az üzlet ajtaján belépve az átvevőhelyiségbe érkeztek a vendégek. Itt csak a kiszolgálás zajlott, a munka egyes fázisai az udvar végéig elhúzódó két szárnyban kaptak helyet. Innen az irodába és a varrodába is át lehetett jutni, ezek mögött következtek a mosoda és a vegytisztító helyiségei. A szemközti szárny utcafronti részében vasaló és szárítótermeket rendeztek be, ez után következtek a gőzőlő és a festő műhelyek. Bár ezeket a helyiségeket átjárókkal kötötték össze, az alkalmazottak minden bizonnyal nem a portál felől, hanem a belső udvarra nyíló ajtókon át érkeztek meg munkahelyükre.

KÉMÉNY AZ UDVARON

A kelmefestő és tisztító kialakítása számos átépítést igényelt. A műhelyek berendezése mellett a munka technikai feltételeit is meg kellett itt teremteni, hiszen a vízmelegítéstől, a festésen át a szárításig minden fázis komoly hőenergiát emésztett fel. Az egyre növekvő megrendeléseket a kapacitás növelésével lehetett kielégíteni, ezért Tóth Ödön 1941-ben egy nagyobb gőzkazán beépítését határozta el, ami a jobb oldali szárny leghátsó részében kapott helyet. A ház udvarában már állt egy kisebb kémény, ami a korábbi kazánhoz tartozott. A nagyobb teljesítménnyel viszont több füst is járt, így a kazán behelyezésével egy időben kéményből is újat és nagyobbat kellett építeni.

A FORDULAT ÉVE

A Horánszky utca 5. szám a benne működő vegytisztítóval együtt valahogy túlélte a háborút. Az ezután következő politikai változásokat viszont Tóth Ödönnek már nem sikerült átvészelnie. 1945 után ugyanis megkezdődött a nagyobb vállalatok államosítása, 1948 májusában pedig már a száz főnél több alkalmazottal bíró cégek állami tulajdonba vételéről is törvényt hoztak. Tóth Ödönt nem sokkal később, június közepén csalás vádjával vették őrizetbe. A sajtótudósítások szerint egy feljelentés érkezett róla, miszerint megpróbálja külföldre menekíteni a vagyonát. A vizsgálat kimenetele felől nem sok kétsége lehetett a rendőrségnek, Tóth Ödönt és feleségét azonnal letartóztatták. Ráadásul pont abban az évben történt mindez, mikor döntés született a Patyolat Mosoda és Vegytisztító Nemzeti Vállalat megalapításáról. Az új vállalat számára a Tóth Ödön által kiépített és felszerelt műhely tálcán nyújtott lehetőség volt, csak a feliratot kellett lecserélni a portál fölött.

Egy kelmefestő műhely az 1930-as években Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

TARTÁLYOK A FÖLD ALATT

A Horánszky utcában (amit ebben a korszakban Makarenkóra neveztek át) működő Patyolat sokáig kényelmes helyzetben volt, hiszen Tóth Ödön felszerelései még jó néhány évig kitűnően ellátták a feladatukat. Az 1960-as évekre viszont a gőzkazán már elavulttá vált, ezért úgy döntöttek, olajtüzelésű gőzgenerátorra cserélik a régi szerkezetet. 1970-ben kiépítették az ehhez szükséges rendszert: a föld alatt két darab, egyenként 10 m3-es tartályt helyeztek el. A pincében szivattyúházakat alakítottak ki. Az udvar viszont szűkösnek bizonyult ahhoz, hogy a tartályok utántöltését meg tudják oldani, így az olajlefejtő fejet a ház előtti járdába süllyesztve helyezték el.

ÜVEGTETŐ ÉS EGY NEM LÉTEZŐ EMELET

A Patyolat ideje alatt némileg a házat is átépítették. 1951-ben üvegtetőt húztak az udvar fölé, 1962-ben pedig az alkalmazottak számára alakítottak ki öltözőket, zuhanyzókat és mosdóhelyiségeket is. A Patyolat átalakítási tervei között még egy további emelet megépítése szerepelt. Arról nem maradt fent adat, hogy végül ez miért nem valósult meg, a rajzok között azonban egy két emeletessé bővített homlokzat terve is szerepel. A vállalat időközben átalakult, bár a név ma is létezik, a tisztító-hálózat a rendszerváltás után néhány évvel már nem tudott tovább működni eredeti formájában. Erről a házról is lekerült a hattyús embléma, az üvegtető viszont maradt. Tóth Ödön kéményével együtt ez emlékezetet a ház egykori kelmefestő és tisztító múltjára.

“TISZTASÁG, EGÉSZSÉG, KÉNYELEM”

A Patyolat a szocialista korszak egyik ikonikus vállalata volt. Megalapítását nemcsak a tiszta ruhák igénye motiválta, hanem komoly társadalmi és ideológiai megfontolások is fűződtek hozzá. Azt remélték ugyanis, hogy megnyitás elősegíti majd a nők munkába állását. A Patyolat egyfelől mint lehetséges munkahely, másfelől pedig mint a házimunkát megkönnyítő szolgáltató játszott ebben szerepet. A mosás kiszervezését a lakhatási körülmények is indokolták. A szűkösség folyamatos problémát jelentett, a Patyolat segítségével legalább a ruhaszárító helye felszabadult. Ráadásul a háztartások gépesítése sem volt túl elterjedt, így a tisztító igénybe vétele a kézi mosás meglehetősen fáradságos munkája alól való felszabadulást ígérte.  Az eredeti vállalatot a következő években átnevezték, 1957-től Fővárosi Patyolat Vállalat néven működött tovább. Szerepe azonban lényegében mindvégig változatlan volt, ennek köszönhetően kiemelt állami figyelmet és támogatást élvezett. A tömeges igénybevétel elérése érdekében árait igyekeztek a lehető legalacsonyabban tartani. A terv és a gyakorlati megvalósulás nem mindig esett egybe, az 1960-as évekre már egyre több panasz érkezett a hosszas várakozási időről (körülbelül két hét lebonyolítási idővel vállalták a tisztítást, de ez gyakran csúszott), az elcserélt, vagy olajfoltosan visszakapott ruhadarabokról. A legnagyobb roblémát viszont nem az egyre kevesebb megértést tanúsító ügyfelek jelentették, hanem az előnyös, kiemelt státusz megszűnése okozta. Az állami dotáció az 1980-as években már elmaradt, a szolgáltatás árának emelését viszont továbbra sem engedélyezték, így a vállalat komoly anyagi problémákkal küzdött.

« vissza