RÉVAI TESTVÉREK AZ IRODALOMBAN

A Révai család első, könyvekkel foglalkozó testvérpárosa, Sámuel és Leó volt. Sámuel Eperjesen dolgozott könyvkötőként és könyvkereskedőként, öccsével együtt 1869-ben nyitották meg első pesti boltjukat. A családi vállalkozást Sámuel fiai, Ödön és Mór folytatták. Mór volt az, aki kiadóvállalattal bővítette a könyvesboltot. Nagyon jó érzékkel választotta meg szerzőit, sikerült megszereznie Jókai Mór műveinek publikálási jogait, később a Révai testvérek lettek Mikszáth Kálmán kiadói is. Több sorozatot is indítottak, mint a Magyar Remekírók, a Klasszikus Regénytár vagy a Nagy Képes Világtörténet, de ők adták ki magyarul Zola és Dosztojevszkij műveit is. A két világháború közötti időszakban Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor és Szerb Antal munkáit juttatták el a közönséghez. A kiadót 1949-ben államosították.

EGY ÉPÜLET KÖNYVEKNEK

Révai Mór János

A Révai testvérek vállalkozása a Váci utca 1-ből költözött az Üllői útra. A kiadó és a könyvkereskedés ekkorra már minden szempontból túlfeszítette korábbi kereteit: a családi céget 1895-ben Révai Testvérek Irodalmi Intézet néven részvénytársasággá alakították, hamarosan pedig új, nagyobb székházat építettek számára:“Nagy és terjedelmes helyiségekre volt szükségünk. Ilyeneket a város belterületén fölépíteni nem lehet. Arra kellett tehát gondolnunk, hogy kijebb megyünk, valamelyik külső kerületbe.”- emlékezett vissza Révai Mór a helyszínkeresés szempontjaira. Az Üllői út 18. mellett a Szentkirályi utca is felmerült mint lehetséges opció, de bármily meglepőnek is tűnik mai szemmel nézve, ezt akkoriban már túlságosan kívül eső területnek ítélték. Az Üllői úti házat 1897-ben vásárolták meg Kotzó Páltól, és rögtön neki is láttak az átalakításának. Az eredeti épület 1875-ben épült. Ahhoz, hogy alkalmas legyen egy kiadó számára, számos átalakítást kellett elvégezni rajta. A Révai testvérek Sterk Izidort bízták meg az átépítés megtervezésével, ami már  csak az itt felhalmozásra kerülő könyvek súlya, és a kiadó működésének sajátos igényei miatt sem volt egyszerű feladat.

A földszinten a bejárat mindkét oldalán bolthelyiséget alakítottak ki, a vendégek számára pedig ezen a szinten olvasótermeket rendeztek be. Az ide betérők leülhettek egy kicsit újságot olvasni, szemezgethettek a kiadó készletének példányaiból, sőt, külön alkalmazottat tartottak a közönség tájékoztatására is. Hozzá, egyrészt a kiadó munkáival kapcsolatos kérdésekkel lehetett fordulni, emellett az illetőnek általános irodalmi műveltséggel is rendelkeznie kellett, hogy az olvasók mindenféle kíváncsiságát is ki tudja elégíteni. Az olvasótermeket bárki használhatta, bár a kiadó elsősorban saját klienseit és az egyetemi hallgatókat várta a kényelmes székekkel és nagy íróasztalokkal felszerelt helyiségekbe. A földszint legfontosabb helyisége a belső udvarból kialakított, üveggel fedett nagy csarnok volt. A csarnokot teljesen behálózták a könyvespolcok, amelyeken a kézi készlet példányai sorakoztak. Ez a kiadóvállalat összes munkájából tartalmazott egy kisebb fűzött vagy kötött példányt, a kereskedők az itt tett szemle alapján adhatták le rendeléseiket. A teljes könyvkészletet nem itt, hanem a pincében tárolták. A csarnok galériáin a kiadóhivatal ügyeivel foglalatoskodó hivatalnokok kopácsoltak írógépeiken, a hátuk mögött nyíló ajtók pedig további irodákba vezettek. Az építkezésnél igyekeztek a kor legmodernebb eszközeit alkalmazni. A friss levegőről szellőztető készülékek gondoskodtak, központi légfűtés sugározta a meleget, pormentes gipsszel és cementtel burkolták a padlót, és mindenhol igyekeztek a lehető legvilágosabb tereket kialakítani. A személyzet kényelméről is gondoskodtak, számukra külön mosdókat és öltözőket alakítottak ki. A teljes építkezés 1900-ra fejeződött be, január 21-én fényes bállal avatták fel a nagy csarnokot.

A NAGY LEXIKON

Révai Mór élete olyannyira fontos részének tekintette a lexikon kiadását, hogy visszaemlékezéseiben gyermekkori álmaként hivatkozott erre a munkára, sőt, állítólag amikor diákévei alatt tudomására jutott, hogy Somogyi Ede épp a Magyar Lexikon kiadásával foglalkozik, elkeseredésében majdnem otthagyta a könyves pályát. Szerencsére édesapjának sikerült őt meggyőznie arról, hogy még rengeteg lehetőség áll nyitva előtte. Később, amikor a Pallas Nagy Lexikona is megjelent, már eszébe sem jutott a pályamódosítás, sőt, nem sokkal később megvásárolta a csődbe ment kiadó jogait, és az ahhoz összegyűjtött anyag felhasználásával belekezdett a Révai Nagy Lexikona évtizedeken át tartó munkájába. A lexikon kiadása hatalmas kihívás volt, az előkészítő munkák is évekig tartottak. Az anyaggyűjtés során felhasználták a Pallas Lexikon anyagát, különböző külföldi enciklopédiák szócikkeit is lefordították, de külön alkalmazottak figyelték a tudományos folyóiratok, almanachok cikkeit. Az anyagot abc sorrendben rendezett fiókos szekrényekben tárolták. Az érdekesnek ítélt tanulmányt gondosan kivágták, kijegyzetelték belőle a fontos információkat, majd berakták a megfelelő szócikkhez tartozó rekeszbe. A lexikon tartalmán több mint nyolcszáz kutató dolgozott. Természetesen ennyi ember munkájának koordinálása sem volt egyszerű feladat, a szerzőket rá kellett venni, hogy rövidek és tárgyilagosak legyenek, ami meglehetősen nagy kérés egy tudóstól, amikor éppen kedvelt témájáról ír. Ennél talán már csak a kéziratok leadási határidejének betartatása jelenthetett nagyobb gondot. Révai Mór úgy emlékezett, hogy a kiadónak ilyenkor „valóságos harcot kellett folytatnia a rövidségért és harcot a kéziratért.” A lexikon első kötete 1910-ben került nyomdába, 1914-ig megjelent az első tizenegy kötet. A szerkesztési munkákat az első világháború alatt is folytatták, de a kiadást 1916-ban fel kellett függeszteni, mivel elfogyott a kötéshez használható vászon. A tanácsköztársaság hónapjai alatt pedig a papír volt hiánycikk. A kiadó készleteit ugyanis ekkor államosították, és a lexikon számára felhalmozott anyagokból saját ideológiájuk alapműveit, többek között Marx Tőkéjét adták ki. A lexikonhoz gyűjtött alapanyagot a tudósok különféle rejtekhelyeken, többnyire egyetemi pincékben rejtették el.1922-ben végül újra folytatódhatott a munka, megjelent a XV. kötet. Révai Mór sajnos nem élhette meg a vállalkozás befejezését, 1926-ban elhunyt, halálos ágyán írt utószót a Nagy Lexikonhoz. Az utolsó, kiegészítéseket tartalmazó XXI. kötet 1935-ben jelent meg.

A könyvesház előcsarnoka

EGY KÖNYVESHÁZ UTÓÉLETE

Az államosítás után az épületben lakásokat alakítottak ki, a földszinti üzletportál és az üvegcsarnok viszont az 1990-es évekig megmaradt. 1990-ben a Bőrker áruháza számára újították fel a földszinti részt. Az épületen ekkor jelentősebb átalakítást végeztek, összekötötték ugyanis a szomszédos, 16/b számú házzal. A kereskedés itt, a 18. szám alatt működött, míg a személyzet számára a szomszédban alakítottak ki szolgálati helyiséget, ehhez átjárót nyitottak a két ház között. Ekkor alakították át az üzletportálokat is: a bejáratot rézcsövekkel keretezték (később ezeket egy másik kereskedés halványlilára festette át), a csövekbe rejtett pontlámpák biztosították a portál megvilágítását. Az üvegezett csarnokot üzlettérré alakították, az exkluzív környezet megteremtése érdekében még egy szökőkutat is terveztek a központjába. Az eredeti elképzelések szerint a kutat az utcáról is láthatták volna a járókelők, a csarnokról készült fotók alapján azonban ennél végül szerényebb méretben valósult meg. Az üzlethelyiség azóta többször is gazdát cserélt, a házban lakások vannak, az üvegtetőt közben lebontották.

Szöveg: Bálint Angelika; fotók: Perényi László.
Háztól házig utcától utcáig 2. rész  Lektor: Sipka László (Józsefvárosi Önkormányzat; Civilek A Palotanegyedért Egyesület; Rév8 ZRT.) 2020.