viszont szigorúan csak borral, merthogy a korabeli vendéglátóhelyeken még nem keverték a különféle alkoholokat: a kocsmákban bort, a sörházakban sört lehetett kapni, pálinkát pedig külön e célra szolgáló butikokban árultak. Az italhoz fogyasztható ételt sem szolgáltak még fel, aki éhes volt, magával vihette a kenyerét és a szalonnáját az ivókba. A 19. század végére sokat változott ez a helyzet, lazultak a szabályok. A legtöbb kocsma már inkább vendéglőként működött, ahol egyszerűbb, frissen sült ételeket is kínáltak az italozóknak. Neisar Károly ekkor már nem élt, özvegye, Mauler Anna viszont néhány évig még tovább vitte a családi vállalkozást. Egészen 1892-ig, amikor is Kommer József és testvére, Janka megvásárolta tőle az épületet.

CSARNOKOK ÉS VASOSZLOPOK

Kommer József a Fővárosi Mérnöki Hivatalnál építészeként dolgozott. Az intézmény tevékenysége széles kört fedett le. Hozzá tartoztak a földmérési és ingatlannyilvántartási ügyek, a városi közművek és középületek karbantartása is. Emellett felügyelte a magánépítkezéseket, és kezdeményezhetett középítkezéseket is, vagy éppen szakvéleményt mondhatott egy-egy városfejlesztési koncepcióról. Ebből a sokrétű feladatkörből Kommer Józsefet a középítkezések, egészen pontosan a vásárcsarnokok ügye foglalkoztatta a leginkább. A 19. század végére a nyílt piacokat a városvezetés már komoly köztisztasági problémának látta, ekkor döntöttek úgy, hogy vásárcsarnokokba terelik az árucserét. Kommer József pályázott a Fővám téri Központi Vásárcsarnok tervezésére is, itt Pecz Samuval szemben alul maradt. A sorrendben a harmadik, azaz a Klauzál téri csarnok pályázatán azonban sikeresen indult, Kluzinger Pállal közös tervét 1894 és 1897 között valósították meg.

Saját, Somogyi Béla utcai háza építésének néhány évvel korábban, 1892-ben kezdett neki. (Az utcanév akkorra Bodzafáról már Rökk Szilárdra módosult.) Lebontatta a kis kocsmát, helyére egy elegáns, klasszicista elemekkel és zárt erkélyekkel díszített bérpalotát álmodott meg. Joggal feltételezhetnénk, hogy saját házát ő maga tervezte, a rajzokon azonban Balázs Ernő aláírása szerepel. Kommer és Balázs együtt dolgoztak a Fővárosi Mérnöki Hivatalnál, innen eredhet az együttműködés. Utólagosan már nehéz lenne megállapítani, hogy Kommer kivette-e részét a tervezési munkából, vagy inkább megrendelőkét fogalmazta meg vágyait, amit aztán kollégája dolgozott ki. A megvalósult tervek alapján viszont szembetűnő Kommer elköteleződése az öntöttvas oszlopok iránt. Akárcsak a már említett vásárcsarnok esetében, itt is ezeket az épületelemeket alkalmazta, segítségükkel egy-egy igazán különleges hangulatú loggiát alakított ki az utcai szárny belső részén.

Kommer János az 1900-as évek elején már némileg más kérdéskörrel, mégpedig templomépítészettel kezdett foglalkozni. Ekkor készítette el Nagy Virgillel közösen a nagyszebeni görögkeleti templom terveit. Ugyanebben a párosításban dolgoztak a nyíregyházi templom tervezésén is.

A KIRAKATOK MÖGÖTT

Kommer József a kereskedőkre is számított mint lehetséges bérlőkre, számukra a földszinten és a félemeleten alakított ki üzlethelyiségeket, valamint raktárakat. Hamarosan meg is jelentek a boltosok és a kisiparosok: 1896-tól itt működött Kovald Péter gőzmosó, vegytisztító és műfestő üzeme, csakúgy, mint Weisz Jakabné hentesboltja. Az 1900-as évek elején nyitotta meg itt kereskedését Székács Gyula bútorkészítő és kárpitosmester. Sajnos az ő üzleti tevékenysége nem volt mindig makulátlan, 1907-ben váltóhamisítással vádolták. Az ügy kimenetele bizonytalan, de feltételezhető, hogy viszonylag gyorsan lezárult, ugyanis Székács boltja az 1910-es években is zavartalanul működött itt tovább.

EX LIBRIS SZABÓ DEZSŐ

A háznak, pontosabban a pincéjének szépirodalmi vonatkozása is van, 1947-ben ugyanis itt találták meg Szabó Dezső hagyatékának egy részét. Az író 1938-ban költözött a Palotanegyedbe, ekkor már elismert, ünnepelt alkotóként. Igaz, ő maga nem ebben a házban, hanem a József körút 31/A-ban lakott, a könyveiből viszont még ide is jutott. Szabó Dezső hatalmas könyvtárral rendelkezett, már ami a kötetek számát, és nem a rendelkezésre álló területet jelenti. Kortársa, Füsi József író így mutatta be a gyűjteményét: “A lakásban a falakat mennyezetig zsúfolt könyvállványok fedték. A második, a harmadik szoba is tele volt könyvekkel. De micsoda könyvekkel! A filozófia minden klasszikusa! A magyar irodalom, a francia irodalom, az angol irodalom, a német irodalom pompázatos kiadványai úgy sorakoztak, mintha egy díszszemle sujtásos tisztjei lennének.”

 Szabó Dezső könyvei láttán nemcsak Füsit ragadta magával a lista mámora, hanem a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot is, igaz, ők kicsivel később, 1945 áprilisában figyeltek fel a gyűjteményre, Szabó Dezső halála után. Az író hagyatéki ügyeinek rendezése sokáig húzódott, a minisztérium 1946-ban vette fel először a kapcsolatot a rokonokkal, 1947-ben pedig elrendelték a könyvek begyűjtését, ami csaknem 8000 kötet átvételét és katalogizálását jelentette. A hagyatékot három helyről gyűjtötték be: Szabó Dezső körúti lakásából, a Magyar Kollégiumi Egyesület Rákóczi út 20-ban működő irodáiból és ennek a háznak a pincéjéből. Itt Szabó Dezső először 1925-ben publikált Segítség! című regényének még bekötetlen példányai sorakoztak. Az 1940-es években ebben a házban működött a Hámori könyvkiadó vállalat, feltehetőleg így kerültek ide a kötetek. A begyűjtés természetesen ellenőrzési szándékkal is párosult. Szabó Dezső könyvei közül kiválogatták a politikailag nemkívánatos köteteket, azzal a tervvel, hogy a Nemzeti Múzeumnak adják át őket. A leltározással és az elszállítással az Eötvös kollégium aligazgatóját, Tomasz Jenőt bízták meg, a pakolásban diákok segítettek. A munka fizikai része napokon át zajlott, szerencsére a minisztériumi büdzséből felfrissülésre is jutott, mint ahogy az Tomasz jelentéséből is kiderül: “A második nap kínzó hősége, nemkülönben a sok pornyelés, különösen a József körúti lakásban s a Rökk Szilárd utcai pincében, teljesen kimerítette kollégistáinkat s a munkásokat, kezük, hátuk bőre felhólyagzott, s ezért fáradozásuk s a túlórázás jutalmazására a szállítás befejezése után 6 liter bort vettem számukra. (lásd kiad. 7)“

HÁBORÚS OTTHON

Várkonyi Zoltán  Fortepan/Kotnyek Antal 

A második világháború alatt a ház egy igazi hírességnek, Várkonyi Zoltánnak adott otthont. Várkonyi 1942 környékén költözött ide. 1944-45 telén, Budapest ostromát a Vígszínházban rejtőzködve élte át. Ebbe a házba jött haza a harcok vége után, amikor a Magyar Színház újjáépítésén és a Művész Színház megnyitásán dolgozott. Sajnos ez utóbbi intézmény rövid életűnek bizonyult, előbb államosították, majd bezárták. Várkonyi karrierje azonban felfelé ívelt: 1950-től a Nemzeti Színházban játszott, 1962-től a Vígszínház főrendezője, 1971-től pedig igazgatója volt. A szélesebb közönség olyan klasszikus filmadaptációkról ismerte meg a nevét, mint A kőszívű ember fiai, a Kárpáthy Zoltán vagy az Egri csillagok. Időközben elköltözött a Somogyi Béla utcából, 1950-ben már a Nagyajtay utcában lakott.

Szöveg: Bálint Angelika; fotók: Perényi László.
Háztól házig utcától utcáig 2. rész  Lektor: Sipka László (Józsefvárosi Önkormányzat; Civilek A Palotanegyedért Egyesület; Rév8 ZRT.) 2020.