CISZTERCIEK PESTEN

A leendő oktatóknak tanárvizsgáló bizottságok előtt kellett számot adniuk tudásukról, a feltételrendszer pedig egyre szigorúbbá vált. A ciszterciek korábban saját felsőoktatási intézményükben képezték a novíciusokat teológiára, és ugyanitt készítették fel őket a tanári pályára is, így biztosítva a megfelelő pedagógusokat az általuk fenntartott középiskolák számára. 1888-ban már előnyösebbnek ítélték, ha a világi tárgyakat a diákok egyetemen hallgatják, míg a teológiát továbbra is a rend tudósaitól tanulják a fiatalok, ennek érdekében 1888-ban 12 hallgató Zircről Pestre költözött. A diákok ekkor még bérelt szobákban laktak, de hamar világossá vált, hogy ez az állapot tartósan nem maradhat fenn. A ciszterciek még ebben az évben megvásárolták a Buzzy család Zerge utcai házát, a következő évben pedig már hivatalosan is itt működött a rend hittudományi és tanárképző intézete. A diákok itt délelőtt teológiát tanultak, délután pedig a Királyi Tudományegyetem kurzusait hallgatták.

A ciszterci apátság Zircen

KIS VATIKÁN

Nem teljesen véletlen, hogy a ciszterciek pont a Zerge utcában találtak otthonra, hiszen a környék kifejezetten vonzó volt ekkoriban a különféle szerzetesrendek és egyéb egyházi létesítmények számára. Ugyanebben az utcában nyitották meg a premontrei rend tanulmányi házát, a Norbertinumot és a Jézus Szíve Népleányai rend zárdáját is. A közelben a Sacre Coeur apácái gimnáziumot és kollégiumot is működtettek, a Szentkirályi utcában pedig felépült a Szent István Társulat székháza (ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez tartozik az épület). A környéken megtelepülő katolikus intézmények magas száma miatt a két világháború között Kis Vatikánként vagy Kis Rómaként kezdték emlegetni a Kálvin tér, a Múzeum körút, a Bródy Sándor utca, a József körút és a Baross utca által határolt területet.

A BERNARDINUM ÉS A VÁNDORLÓ KÁPOLNA

Az utcáról nézve egy egyszerű, egyemeletes házat láthatunk csak, az udvarra érve viszont egy kis templomszerű építménybe ütközünk. A mai épületegyüttesből 1888-ban még csak a külső ház állt, a tornyos építmény 1907-ben készült el. Ebben az évben vette fel az intézet a Bernardinum nevet is, a ciszterciek középkorban alapított párizsi kollégiumának mintájára, a név Clairvaux-i Szent Bernát apátra utal. A kertben korábban is volt ugyan egy kisebb, ideiglenesnek szánt építmény, ezt társalgóként és ebédlőként használták, de még ezzel együtt is szűkösnek bizonyult a hely. Az eredeti ház tizenhat személy befogadására volt alkalmas, 1901-ben viszont már harmincöten laktak itt. Átmeneti megoldásként a rend bérbe vette a szomszédos, 4. szám alatti ház első emeletét, még a falat is áttörték a kényelmesebb közlekedés reményében. Ez a megoldás azonban nem volt túl sokáig tartható, a szerzetesek így nem tudtak kellően elzárt, belső atmoszférát teremteni. Az elvonulás lehetőségét, ami a kolostorokban még természetes volt, a pesti házban már nehézkesen tudták megvalósítani. Az elhatárolódás további akadálya a telek sajátos helyzete volt. A szomszédok ugyanis már körbeépítették saját udvaraikat, a 6. számú háznak ellenben nem  volt sem oldalsó, sem hátsó része, így belső kertjüket tűzfal és világítóudvar határolta. Az intézet lakói előszeretettel használták a kertet, de ebben a formában túlságosan nyitottnak találták, védtelennek érezték magukat a szomszédok fürkésző tekintetével szemben. 1907-ben végre az elhatározás és az anyagi forrás is rendelkezésre állt, megkezdődhetett az építkezés, amit 1934-ben egy újabb átalakítás követett. Az intézet egy új kerítést és egy új épületet is kapott, a fentiekben említett tornyos épületszárnnyal bővült a komplexum. Bár első látásra akár templomnak is gondolhatnánk, itt ugyanúgy szobákat és tanulótermeket alakítottak ki, mint az elülső részben. A kápolnának is itt szántak helyet, bár azt kicsit nehezen tudták eldönteni, pontosan hol is legyen. Az első kápolnát, még a kezdeti években az utcai rész jobb oldali szárnyában alakították ki, de egy ideig a szomszédtól bérelt emeletre kellett misére járniuk az itt élő szerzeteseknek. 1907-ben az új épület harmadik emeletén szentelték fel a kápolnát. Ez végre méltó hely lehetett volna, az egyetlen baj csak az volt vele, hogy meglehetősen magasan volt. A teológia idősebb tanárai számára komoly kihívást jelentett naponta többször is megmászni a három emeletnyi lépcsőt. Így aztán a kápolna egyre lejjebb és lejjebb csúszott: 1925-ben az első emeletre helyezték át, 1934-ben már a földszinten találtak számára helyett. A bennlakó felszentelt szerzetesek számának növekedésével egy kápolna már kevésnek látszott, 1910-ben ezért egy kisebb szentélyt is kialakítottak a házban.

HOGYAN ÉL EGY SZERZETES HALLGATÓ?

“ S nem tartják-e reájok nézve erkölcsileg károsnak, ha azonnal legelső éveikben Budapestre kerülnek?” A rend vezetői kicsit nehéz szívvel engedték el ilyen távolra a rendháztól az ifjú novíciusokat, a város kétes erkölcsei mellett a világi csábítástól is féltették őket. Attól tartottak, hogy a hosszas pesti tartózkodás után egyszerűen nem lesz kedvük visszatérni a kolostor falai közé. A novíciusoknak azonban nem sok idejük maradt, hogy elmerüljenek a város nyújtotta élvezetekben, vagy rosszabb esetben annak sötétebb bugyraiban, hiszen minden percüket szigorúan beosztották. A nap reggel hat órakor közös vallásgyakorlással kezdődött, ezt követték a teológiai órák. Ebéd után az egyetemi kurzusokkal folytatódott a sor. A fennmaradó időt evésre és közös sétálásra szánták, ez utóbbin legalább heti kétszer kötelező volt részt venni. Azt sem igazán lehetne állítani, hogy a ciszterci hallgatók felverték volna az utca csendjét. A szobákban állandó szilencium, azaz kötelező csend uralkodott, a házirend még az éneklést sem tartotta kívánatosnak. Ennyi szigor mellett muszáj volt egy kicsit lazítani, még ha szerzetes is az ember, úgyhogy a Bernardinum hallgatói szórakozásképp élclapot szerkesztettek maguk közt. Természetesen ez nem maradt rejtve az elöljárók előtt, de az atyák, még ha aggódtak is a felmerülő erkölcsi veszélyek miatt, belátták, hogy egy kis feszültséglevezetésre a novíciusoknak is szükségük van. Nem tiltották be a lapot, de azért szemmel tartották a szerkesztőséget.

Horánszky utca 6 a Bernardinum Az udvari épületrész 1907-ben készült el  Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

ÜLDÖZÉS ALATT

Az építkezés során a Bernardinum kertre néző falán egy kézi csengőt helyeztek el. Ezzel szólították a szerzeteseket a közös programokra, nem sokkal később viszont már légi riadóra figyelmeztett a hangja. A következő évtizedek sok megpróbáltatással jártak. A második világháború alatt a Bernardinum falai között zsidókat bújtattak, illetve menedéket adtak a politikai okok miatt üldözött Mályusz Elemér történésznek is. A háborút követően viszont maga a rend is üldözötté vált. A Mindszenty-pernek hét ciszterci vádlottja volt, többeket letartóztattak. 1950-ben pedig betiltották a ciszterciek működését, a szerzeteseknek el kellett hagyniuk rendházaikat. A Bernardinumot 1950. június 19. hajnalán ürítette ki az államhatalom. Magyarországon a ciszterci rendet a rendszerváltás után szervezték újjá.

EGY ÚJ KOLLÉGIUM

Az egykori Bernardinum épülete a kétezres években visszakanyarodott eredeti funkciójához. Noha már nem szerzetesek lakják, újra kollégiumként működik, pontosabban szakkollégiumként. A házba 2006 februárjában költöztek a Rajk László Szakkollégium hallgatói. Ezt az intézményt 1970-ben a Corvinus Egyetem diákjai hozták létre. A névválasztás akkoriban rendszerkritikus szemléletet sugallt, mivel a koncepciós perben kivégzett kommunista politikus személye a Kádár-korban tabunak számított. Az épület a költözés után megújult. A belső tereket a szakkollégium igényeihez igazították, de az utcai homlokzatot és a hátsó épület eredeti formáját is megőrizték a felújítás során.

Szöveg: Bálint Angelika; fotók: Perényi László.
Háztól házig utcától utcáig 2. rész  Lektor: Sipka László (Józsefvárosi Önkormányzat; Civilek A Palotanegyedért Egyesület; Rév8 ZRT.) 2020.