Az egyszerű, letisztult utcai front mögött ugyanis egy 19. század végi szárny is rejtőzik. Vajon mi is történt itt? A ház története összefonódik az 1956-os forradalommal, ugyanis az épület a harcok során súlyosan megsérült, a teljes utcai homlokzat megsemmisült. 1960-ban ezt modern stílusban építették újjá, az új részt hozzácsatolták a megmaradt oldalsó és hátsó szárnyakhoz. Régi és új különös együttélését vehetjük itt szemügyre. De kezdjük az elején a történetet!

Az eredeti épületet 1890-ben emelték, a megrendelők Svadló Ferenc és felesége, Frankendorfer Johanna voltak, a tervezéssel Illés Gyulát bízták meg. A Svadló házaspár szinte alig fejezte be az építkezést, máris továbbadott az épületen, valószínűleg ők eleve befektetésképp tekintettek erre az ingatlanra. Az új tulajdonos, Bajráth Gusztávné Erős Ilona sem kifejezetten ragaszkodott a házhoz, ő négy év múlva adta el Gróf Zichy Andorné született Bajzáth Irmának. Viszont volt még valaki, aki már az 1890-es évektől itt élt és dolgozott, és talán eleinte még remélni sem merte, hogy egyszer az egész ház tulajdonosa lesz. Őt Löw Sándornak hívták, ékszerész és órásmester volt, 1907-ben vásárolta meg a bérházat, aminek földszintjén akkor már több, mint húsz éve működtette kereskedését.

A SVADLÓ-FÉLE VÁLLALKOZÁS

Svadló Ferenc igazán kedvet kapott a környéken történő építkezéshez, ugyanis egy évvel később, nem messze ettől a háztól, a József körút 17. és a 29. számú ház építésének is nekikezdett, de volt ingatlana a város más részeiben is. Telket vásárolni az éppen kiépülőben lévő nagykörúton, sőt, rögtön többet is, már önmagában véve is jó befektetés, de Svadló Ferenc üzleti érzéke és vállalkozó szelleme másban is megnyilvánult. Bár háztulajdonosként ekkoriban egészen jómódban meg lehetett élni, számára az ingatlanok befektetésként voltak fontosak. De hogyan is gyűlt össze a befektetni kívánt pénz? Svadló (korábban Swadlo) épület- és műlakatos volt, 1870-ben alapított gyárában a legkülönfélébb vasszerkezeteket is el tudta készíteni a városban épülő házak számára. Igényes kivitelű munkáinak alig akadt a városban versenytársa, de termékeit a Balkánra is exportálta. Jungfer Gyulával közösen készítette el többek között a Központi Vásárcsarnok és az Uránia épületlakatos munkáit is. Emellett gyártott kályhákat, takaréktűzhelyeket, saját szabadalom szerint, zajtalanul működő redőnyöket is, a millenniumi kiállításon pedig egyedi tolóajtóival keltett feltűnést.

EGY ÓRÁSMESTER ÉLETE

Löw Sándor kereskedésének története akár mesébe illő is lehetne: a fiatal Löw egy egészen kis kereskedéssel kezdte pályáját, a boltot és a vevőkörét folyamatosan növelte, portékái hamarosan országszerte keresetté váltak. Órái olyan pontosan jártak, hogy még a Magyar Királyi Államvasutak is az ügyfelei közé tartoztak, tőle vásárolták a pályaudvarok időmérőit. Löw boltja a kereskedővilág előkelő címét, a császári és királyi udvari szállító tisztet is elnyerte. Természetesen az anyagi siker sem maradt el, sikerült összegyűjtenie annyi pénzt, hogy megvehette ezt a házat, aminek földszintjén már olyan régóta dolgozott. Gyermekei jövőjét is igyekezett biztosítani, ékszerkereskedést nyitott számukra. Sajnos a történet mindezek ellenére tragikus fordulatot vett. Fiai ugyanis elpazarolták a rájuk bízott vagyont, csődbe vitték a boltot. Az idős Löw a következő éveket búskomoran töltötte, amiből sajnos nem is tudott kigyógyulni. 1927-ben öngyilkos lett, leugrott a ház harmadik emeletéről.

A FORGÓSZÉL ÚTJÁBAN

1956. november 4-én a “Forgószél” hadművelettel megkezdődött a forradalom leverésére indított támadás. A közeli Corvin mozi a fegyveres harcok egyik gócpontja volt, itt, és a IX. kerületben ütköztek a bevonuló csapatok a legnagyobb ellenállásba. A forradalmárok a házak harmadik, negyedik, ötödik emeletéről molotov koktélokkal próbálták harcképtelenné tenni a tankokat. A József körút széles szakaszán, mindkét oldal házaiba települtek fegyveres csoportok. Bár az ostromlott Budapestről készített fotókat végignézve kétségkívül a körúton végigvonuló tankok látványa tűnik a legfélelmetesebbnek, mégsem ezek jelentették a legnagyobb veszélyt. A harckocsik ugyanis nem alkalmasak városi hadviselésre, így a legnagyobb pusztítást nem a tőlük származó lövések okozták. A szovjetek jobbára a tüzérséget használták arra, hogy felszámolják a forradalmárok rejtekhelyeit. Ágyúk és aknavetők bevetésével akár az épületek teljes homlokzatát is képesek voltak ledönteni, mint ahogy ennek a háznak az esetében is történt.

Az utcafronti rész megsemmisült  Forrás: Fortepan/Nagy Gyula

MODERN ÚJJÁÉPÍTÉS - A SZOCREÁL ÉS A HÁZGYÁR KÖZÖTT

A harcok után hamarosan megkezdődött a romok eltakarítása, és az elpusztított házak nyomán keletkező foghíjak beépítése. A politika, mint az élet minden más területét, az újjáépítés módját is meghatározta. Az fel sem merült, hogy az eredeti, burzsoának tartott stílusban állítsák helyre az épületeket, viszont már a szocreál stílushoz sem ragaszkodott a felsővezetés, amely irányváltás sokaknak a modernizmushoz való visszatérés reményét jelentette. A hétköznapokban ugyan a két stílus, a modern és a szocreál gyakran egymás szinonimáiként jelennek meg, pedig korántsem ugyanazt jelentik. A szocreál pontos mibenlétét még a korszakban alkotó művészek is valószínűleg csak sejtették, ugyanis Sztálin irányadása meglehetősen ködös volt ezzel kapcsolatban: szocialista tartalom, nemzeti stílus. A modern stílus ezzel szemben az első világháborút követő években bontakozott ki, jellemzője a díszítések elhagyása és a funkció előtérbe kerülése, a formákkal és a térrel való kísérletezés. Az 1956-os forradalmat követően a foghíjtelkek beépítése is ezt az irányzatot követte. Az 1960-as években számos ikonikus épület keletkezett ebben a stílusban, lakóházak esetében azonban hamarosan a házgyári építkezés vált egyeduralkodóvá. Ez a ház tehát még abban a szűk keresztmetszetben épült, amikor a lakóházakat egyedi tervezéssel, modern stílusban építették. Érdemes szemügyre venni az utcai front részleteit: a csőkorlátos erkélyeket és a bejáratot is. Belülről szintén érdekes építészeti megoldásokat találunk. Az eredeti házhoz csatolt új épületrész szintjei ugyanis a harmadik emelettől már nincsenek összhangban, a belső körfolyosók között fél emeletnyi eltolódást figyelhetünk meg.

Szöveg: Bálint Angelika; fotók: Perényi László.
Háztól házig utcától utcáig 2. rész  Lektor: Sipka László (Józsefvárosi Önkormányzat; Civilek A Palotanegyedért Egyesület; Rév8 ZRT.) 2020.