Szellemtanya
2020. december 11.
A ház már olyan üres az utóbbi hetekben, hogy kezdek félni. Pedig a Palotanegyed arról híres, hogy aranyárban keltek el a lakások, meg úgy bedurrant az AirBNB, mint időjárási frontkor a fejünk.
A mellettem lévő lakást három éve adták el, az új tulajok seperc alatt kisöpörték az eladót. De azóta se költözött be egy árva lélek sem. Odébb diákok laknak, illetve most nem laknak. Aztán egy évig tartott a felújítás szemben, valami gyógyszerészi társaság. Beköltöztek nagy nehezen újra, majd leléptek home office-ba. A kínaiak pedig még tavasszal eltűntek, pedig hetekig hordták a csili-vili cuccaikat. A földszinten egy család mozgolódik, és úgy tűnik, a többi emeleten is max. egy-két család. Ha egy-két alak nem cigizne olykor a gangon, jó okkal hinném, hogy itt az Armageddon, a végítélet napja, csak engem valahogy itt hagytak utolsó krónikásnak.
Ha mégis összefutok valakivel a folyosón vagy a bejáratnál, ne adj’ isten, hozzám szól, szinte megriadok, bizonyára szellemmel beszélek. De a szellemek is beálltak két típusba: a vírustagadókba és a rettegőkbe, utóbbiak szerint a gondnok nagyot hibázik, hogy a kukáknál nincs fertőtlenítőszer.
Egyedül az egyik nénit nem zavarja, hogy nincs zaj. Végre, szól ki a rácsok mögül az ablakon, teljes a nyugalom! A kutyás ember a földszinten meghalt, de legalábbis eltűnt a kutya. Nincsenek vendégek és a lift is alig csörög, és hát ők éppen mellette laknak. Még rémlik neki, hogy gyerekként a világháború alatt mekkora lárma volt a pincében, meg 1956-ban is, ment a nácizás, a zsidózás, a komcsizás, cigányozás. Mikor minek volt szezonja. Most az idillnek van: csend, békesség, nem visszhangzanak a káromkodások, akárha karácsony lenne már.
„Mindenki kussba van ám, hogy az unokámat idézzem” – mondja. Majd elemzésbe fog, mint egy ma született indexes újságíró: „Még hogy annyi minden történt volna idén, mint ahogy a Szijjártó mondja! Velem aztán éppen semmi. A papát küldöm le a piacra is, mozogjon már. Ez nekik történelem? A Trump hülyeségei? Meg hogy Orbán reggel hatkor tart járványügyi értekezletet a Cecíliával? A történelem… az, fiam, az volt, ami velünk történt. A ma a holnap tegnapja, de nem?” – filozofál.
És kacsint. Megértően bólogatok, én is inkább arra emlékszem, mi volt fiatalkoromban.
