A tulajdonos család címerét is megtaláljuk rajta, ráadásul nem is akármilyen családról van itt szó, hanem az utca névadóiról, a Szentkirályiakról. A címeren egy lovon ülő vitézt láthatunk, jobb kezével egy kardot emel a magasba. Kétségkívül valamilyen hősies cselekedetet hajtott épp végre, ám az utca nem a nemességet szerző hősnek, hanem Szentkirályi Móricnak, Pest egykori polgármesterének állít emléket. Az ő háza is ezen a telken állt valaha, a palotát viszont már halála után építette a fia, Kálmán. A ház története gasztronómiai ínyencségekben is bővelkedik, ugyanis a két világháború között egy különleges étterem működött itt, az 1930-as években pedig a Stühmer cég rendezkedett be az épületben.

A NÉVADÓ

Még Ősz utcának hívták ezt a területet, mikor 1860-ban Szentkirályi Móric megvásárolta a 10. szám alatti ingatlant. Ő maga ekkoriban orvosként tevékenykedett, habár eredetileg jogászként kezdte a pályáját. A karrierváltás nem hétköznapi, ráadásul Szentkirályinak nyomós indoka volt eredeti foglalkozása elhagyására. Részt vett ugyanis az 1848-49-es szabadságharcban, országgyűlési képviselő is volt, ezt a státuszát Kossuth Lajossal szembeni nézeteltérése miatt adta fel. Az országgyűlésből a hadszíntérre távozott, a Jászkun főkapitányság vezére lett. A szabadságharc leverése utáni megtorló hullám őt is érintette, 1849-ben börtönbe zárták. Miután kiszabadult, a fennálló hatalmi és politikai helyzet miatt korábbi pályájára nem volt esélye visszatérni, ekkor döntött úgy, hogy orvosi tanulmányokba kezd. Homeopátiával foglalkozott, házában ingyen gyógyította a rászorulókat. 1865-ben, mikor hosszú időszak után az uralkodó újra összehívta az országgyűlést, Szentkirályi Deák-párti képviselőként vett részt rajta. 1868-ban pedig Pest város polgármesterévé választották őt. Ezekben az években már komolyan felvetődött a két város egyesítésének kérdése, amihez Szentkirályinak ambivalens viszonya volt. A gondolat már 1848-ban is felmerült, ekkor még támogatta az elképzelést. Polgármestersége idején viszont kételyei voltak: attól tartott, hogy Buda terhet jelent majd Pest számára, hiszen míg az előbbit már csak történeti hagyományai teszik naggyá, addig az utóbbi gazdag ipari, kereskedelmi és kulturális központtá fejlődött. Úgy vélte, a Gellért-hegy és a Várhegy akadályozza majd Budát a terjeszkedésben, ráadásul a két város közötti közlekedés hiánya is gátolja, hogy egységesíteni lehessen őket. Mielőtt szűklátókörűnek gondolnánk Szentkirályit aggályai miatt, érdemes mérlegelni, hogy az ő idejében még tényleg csak a Lánchíd kötötte össze a városokat, és Buda valóban nem volt olyan fontos központ, mint Pest. Ezekkel a problémákkal más politikusok is foglalkoztak, de szerencsére sikerült áthidalni őket. Polgármesterként viszont nem emiatt mondott le, hanem mert összeütközésbe került Thaisz Elek fővárosi rendőrkapitánnyal. Thaisz nevéhez több botrány, önkényeskedés és egyéb hivatali visszaélés volt köthető, melyekre ekkor még hiába mutatott rá Szentkirályi, a városvezetés nem támogatta őt. Ekkor lemondott tisztségéről, és újra gyógyítással kezdett foglalkozni. Thaisz csak 1884-ben veszítette el hivatalát. Szentkirályi Móric 1882-ben bekövetkezett halála után a házat Kálmán nevű fia örökölte, aki édesapjához hasonlóan jogász diplomát szerzett, királyi törvényszéki bíró volt. 1894-ben kezdett neki a ma is látható, háromemeletes palota építésének.

Szentkirályi Móric Jogász, orvos és politikus is volt Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

VEGÁN ÉTTEREM AZ 1920-AS ÉVEKBŐL

A húsmentes étkezés ma már egyre szélesebb körben hódít, száz évvel ezelőtt viszont még nagyon furcsállták, ha valaki nem fogyasztott állati eredetű ételt. A 19. század végén ugyan már Magyarországon is megjelent a vegetariánus mozgalom: 1883-ban alakult meg a Magyarországi Vegetárius Egyesület, ekkoriban azonban még kevés követője akadt. Természetesen voltak, akik anyagi okok miatt nagyon ritkán juthattak bármiféle húsos fogáshoz, az első világháború alatti élelemhiány pedig tényleg sokakat megismertetett ezzel a helyzettel. Azt azonban, hogy valaki önszántából, sőt, valamilyen eszmei indokkal mondjon le életvitelszerűen a húsevésről, ekkoriban nehezen tudták megérteni, bár a két világháború között már több követője is akadt a húsmentes étkezésnek. Az első vegetariánus étterem 1908-ban nyílt a Király utcában, a Vegetárius Egyesület pedig 1911-ben hozott létre egy reform étkezdét. Az 1920-as évek végén pedig ebben a házban is működött egy hasonló vendéglátóhely.

A kezdeményezés a Mazdaznan követőihez kötődik. Ez az életfilozófia Zarathustra iráni próféta többezer éves tanítását elevenítette fel. Az irányzat megalapítója Otto Hanisch volt, őt később követői Otoman Zar-Adusht Ha’nish néven szólították. 1917-ben Chicagoban alapította meg az első Mazdaznan központot, melynek az Egyesült Államokban számos követője akadt. Filozófiájában fontos szerepe volt a test egészségének, melynek eléréséhez alapvetően a helyes (ebben az értelemben vegetariánus) táplálkozást és légzésgyakorlatok végzését tartotta szükségesnek. És hogy hogyan is került ez a filozófia hazánkba?

Maga Otoman Zar-Adusht Ha’nish hozta el, aki 1925-ben európai körútja során több nagyvárosban is tartott előadást. Valószínűleg eléggé megcsodálták őt az emberek, a Tolnai Világlexikon így tudósított róla: “Különleges fehér talárjával, amelyre bíborvörös aranysujtásos köpönyeget terített s melyen napsugarakat jelképező hímzések voltak, nagy feltűnést keltett (...)” A közönség azonban nemcsak csodálkozva, de némileg kétkedve is fogadta, a sajtó ironizálva, gúnyosan írt róla. Ennek ellenére akadt néhány budapesti követője is, az ő vezetőjük dr. Szikszay Géza volt, az 1920-as ‘30-as években ebben a házban tartották összejöveteleiket. Ezeken rendszerint légzésgyakorlatokat végeztek és énekeltek, de ugyanitt tartott fenn Szikszay doktor éttermet is. A déli órákban 60 és 80 fillér között lehetett nála hústalan ebédet kapni.

STÜHMER FRIGYES ÉS A CSOKOLÁDÉ

Stühmer Frigyes, aki finomabbnál finomabb csokoládékkal és cukorkákkal látta el a várost, 24 éves korában, Hamburgból érkezett Pestre. 1868-ban vette meg Nagy Ferenc Ősz utcai cukorkagyárát - ez pont a szomszédban, a 8. szám alatt működött. Nagy Ferenc üzeme mindössze egy földszintes ház három szobáját foglalta el. Stühmer azonban mestere volt az édességkészítésnek. 1883-ban már gőzüzemű gyárat húzott fel a telken, ami a hazai nagyüzemi csokoládégyártás megindulását is jelentette. Viszont a gőzüzemű gyártás ellenére a csokoládé még luxuscikknek számított Magyarország területén. Az 1880-as években átlagban egy főre körülbelül 5 gramm kakaó és 35 gramm csokoládé jutott évente. Ebben a két világháború közötti időszakban történt változás, ekkor fellendült a fogyasztás. A Stühmer cég pedig virágzott. A gyár vezetését 1890-től Frigyes fia, Géza vette át. Az ő nevéhez legalább olyan horderejű változások köthetőek, mint édesapjáéhoz. Neki köszönhetjük ugyanis többek között a Tibi csokit (amit unokájáról nevezett el), a Zizi drazsét, az “E” kakaót is, de még a csokimikulás és a csokinyuszi elődjét is. A gyártás mellett a kereskedelmet is megújította: fióküzletei országszerte, sőt, még Párizsban és Bécsben is megtalálhatóak voltak. A gyarapodáshoz a gyárat is növelni kellett, ezért nagyszabású építkezésbe kezdtek. A telken egy öt- szintes gyárépületet emeltek, de még ez sem volt elég, ezért megvásárolták a szomszédos, 10. számú házat is, azaz ezt az épületet. 1935-ben már megtervezték a palota átalakítását: a pincében és a földszinten raktárak kaptak helyet, az első emeleten ezen túl a csomagolótermek voltak - itt iparművészek által tervezett papírral vonták be a termékeket. A második és a harmadik emeleten munkaszobákat alakítottak ki. Nem alakították át az egész épületet gyárrá, több lakást is megőriztek, melyek közül néhányban a Stühmer Rt. alkalmazottai laktak. Hamarosan azonban még a két szomszédos épület is kevésnek bizonyult, 1941-ben a Vágóhíd utcában nyitották meg új gyárukat. Egy évvel később a házban létrehozott munkaszobákat és raktárakat is visszaalakították lakásokká, azóta is ebben a formában használják őket.

Szöveg: Bálint Angelika; fotók: Perényi László.
Háztól házig utcától utcáig 2. rész  Lektor: Sipka László (Józsefvárosi Önkormányzat; Civilek A Palotanegyedért Egyesület; Rév8 ZRT.) 2020.