Közösséget építünk
A Palotanegyed fáradhatatlan krónikása
2016. február 2.
Szappanyos Tamás idén ünnepli 81. születésnapját. A kitűnő egészségnek örvendő úr 7 esztendős kora óta készít naplójegyzeteket, melyek első része – másfél évtizednyi időt felölelő szakasz – kötetbe rendezve a közelmúltban jelent meg a Kairosz Kiadónál.
Számos idős ember él a Palotanegyedben, aki ebben a városrészben élte le egész életét, minden bizonnyal olyanok is vannak közöttük, akik gyermekkoruktól fogva ugyanabban a lakásban laknak, de csak nagyon kevesük vezet szorgalmasan naplót életéről és a kerületről kisiskolás kora óta.
Ezen kevesek egyike – ha nem az egyetlen – Szappanyos Tamás, akinek Naplókönyv – Így éltünk mi című kötete 2015 decemberében jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában, amely a szerző – egy kisiskolásból fiatal férfivá serdülő tősgyökeres józsefvárosi polgár – 1942 és 1956 közötti válogatott naplójegyzeteit tartalmazza. A huszadik század talán legmozgalmasabb, politikai, társadalmi változásokban bővelkedő időszaka elevenedik meg e könyv lapjain: átélhetjük Budapest ostromát és a háború után újjáéledő főváros mindennapjait, betekintést kapunk, hogyan zajlott az élet az ötvenes években, de az 1956-os forradalom kerületünkben zajló eseményeit is nyomon követhetjük a naplót olvasva.
A szerző Baross utcai otthonában – ahová 1926-ban költöztek a szülei – a könyvespolcon sorakozik 25 kötetbe kötve a húszezer oldalnyi kéziratos napló, amely az elmúlt 73 év személyes krónikáját tartalmazza, és amely negyedünk, és az itt élő emberek krónikája is egyben. Bár a felnőttkor eseményeit tartalmazó, 1956 utáni jegyzetek kiadása még várat magára, kétségtelen, hogy akik olvasták az első kötetet, megjelenését türelmetlenül várják.
Ezen kevesek egyike – ha nem az egyetlen – Szappanyos Tamás, akinek Naplókönyv – Így éltünk mi című kötete 2015 decemberében jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában, amely a szerző – egy kisiskolásból fiatal férfivá serdülő tősgyökeres józsefvárosi polgár – 1942 és 1956 közötti válogatott naplójegyzeteit tartalmazza. A huszadik század talán legmozgalmasabb, politikai, társadalmi változásokban bővelkedő időszaka elevenedik meg e könyv lapjain: átélhetjük Budapest ostromát és a háború után újjáéledő főváros mindennapjait, betekintést kapunk, hogyan zajlott az élet az ötvenes években, de az 1956-os forradalom kerületünkben zajló eseményeit is nyomon követhetjük a naplót olvasva.
Szappanyos úr aktív évei nagyobb részében a légiforgalomban dolgozott. Munkájából adódóan a világ számos pontján megfordult, több idegen nyelven kitűnően beszél – elmondása szerint nyelvérzékét műfordító édesanyjától örökölte – ám sohasem fordult meg a fejében, hogy elhagyja józsefvárosi otthonát és máshol keressen boldogulást. „Az ember önmagában hordja a boldogságot” ¬– vallja, és a mai napig töretlen lelkesedéssel vezeti naplóját, mindennap készít feljegyzéseket, most épp az 508-as számú füzetbe rója a sorokat.
A szerző Baross utcai otthonában – ahová 1926-ban költöztek a szülei – a könyvespolcon sorakozik 25 kötetbe kötve a húszezer oldalnyi kéziratos napló, amely az elmúlt 73 év személyes krónikáját tartalmazza, és amely negyedünk, és az itt élő emberek krónikája is egyben. Bár a felnőttkor eseményeit tartalmazó, 1956 utáni jegyzetek kiadása még várat magára, kétségtelen, hogy akik olvasták az első kötetet, megjelenését türelmetlenül várják.
