A Nemzeti Lovarda és Tornacsarnok a mester korai művei közé tartozott; megelőzően a legjelentősebb tervezésének talán a Grabovszky-villa számított, mely máig az egyik legszebb budai villa.
 

 

A Nemzeti Lovardát végül 1857-ben adták át. Mint az apalotanegyed.blog.hu írja, a neki otthont adó utcát akkoriban Ötpacsirtának nevezték a Nemzeti Múzeum mögött. Az épületben táncterem, lovarda, testgyakorló, lőgyakorló- és vívópálya is működött. Az előkelő származásúak, a lovas urak fontos találkozóhelye lett a Nemzeti Lovarda, és nem utolsó sorban nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nagyjából ettől az időszaktól számítva Mágnásfertály úgy alakult ki, ahogyan azt ma is ismerjük. A legtöbb mágnáspalota 1860 és 1900 között épült fel a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út, a Kálvin tér és a Múzeum körút által határolt városrészben.

 

A Nemzeti Lovarda tetején valaha állt méltóságteljes lószobrot a szoborlap.hu szerint Anton Dominik Fernkorn készítette 1871-ben. Nos, ha maradt hírmondó az épületből, akkor az ez a szobor. A világháborús harcokban nem pusztult el, és nem is olvasztották be 1948-ban; a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokra került (Tata-Dióspuszta), ahol ma is megtekinthető. Tehát van egy darab (nem is annyira kicsi darab) régi Palotanegyed Tatán.

 

A Nemzeti Lovarda a II. világháború végéig üzemelt, amikor a háborús sérülései miatt a Műemlékek Országos Bizottságának tiltakozása ellenére 1948-ban lebontották.

Forrás: apalotanegyed.blog.hu