Közösséget építünk
Az 50 éve mártírhalált halt Bauer Sándorra emlékeztek
2019. január 23.
Bauer Sándor halálának 50. évfordulóján, január 23-án emlékezett meg Józsefváros önkormányzata az ifjú mártírról a Magyar Nemzeti Múzeum falán elhelyezett emléktáblájánál. A fiatalember 17 évesen, 1969-ben önként választotta a halált, szavai szerint hazaszeretetből és az orosz megszállók elleni tiltakozásul. A Józsefvárosi Önkormányzat nevében Sántha Péterné alpolgármester helyezte el az emlékezés virágait.
Sántha Péterné beszédében felidézte korszakot, amikor a 17 éves Bauer Sándor önfeláldozásával tiltakozott a szovjet megszállás és a csehszlovákiai szovjet invázió ellen. Mint mondta: az önmagát tiltakozásképpen felgyújtó fiúról – a hatalom első reakciójaként – egy újság sokadik oldalán csupán annyi jelent meg, hogy egy zavart, labilis személyiségű fiatal öngyilkossága volt.
A Belügyminisztérium tisztjei összeesküvést sejtettek a háttérben, de azt semmi nem támasztotta alá, hiszen a munkáscsaládból származó, ipari iskolába járó Bauer Sándort sem „osztályidegennek”, sem „szélsőséges ideológiák befolyása alatt álló személynek” nem bélyegezhették.
A belügyi apparátus úgy döntött, az esetet el kell hallgatni. A január 23-án elhunyt hőslelkű fiú temetése szigorú belügyi felügyelet mellett, szűk családi körben zajlott. Az alpolgármester beszédét Döbrentei Kornél Fáklyacímű versének soraival zárta, amit a költő Bauer Sándor emlékének tiszteletére írt, majd elhelyezte Józsefváros önkormányzatának koszorúját az ifjú mártír emléktáblájánál.
Az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége nevében Schrötter Tibor és Csigás Zoltán, a Magyar Nemzeti Múzeum képviseletében pedig Berényi Marianna, Szikszai Anna és Debreczeni-Droppán Béla koszorúzott.
Emellett elhelyezte az emlékezés virágait Markó József, a palotanegyedi nyugdíjas civil szervezet elnöke és Vennes Aranka, a Bauer Sándor örökség gondozója.
Bauer Sándor emlékét kerületünkben a Nemzeti Múzeum falán elhelyezett dísztábla mellett Mátyás téri szobra és a róla elnevezett utca őrzi.
A Belügyminisztérium tisztjei összeesküvést sejtettek a háttérben, de azt semmi nem támasztotta alá, hiszen a munkáscsaládból származó, ipari iskolába járó Bauer Sándort sem „osztályidegennek”, sem „szélsőséges ideológiák befolyása alatt álló személynek” nem bélyegezhették.
Sántha Péterné idézett Bauer Sándor barátjának, Szilágyi Józsefnek írt búcsúleveléből is: „Azt üzenem eszme nélkül nem él, csak létezik az ember. Harcoljatok úgy, ahogy én tanácsoltam. Tűzhalált halok, akárcsak az a csehszlovák fiatal (Jan Palach – szerk.), aki 19-én gyújtotta fel magát. Így tiltakozva az orosz megszállás ellen”.
A belügyi apparátus úgy döntött, az esetet el kell hallgatni. A január 23-án elhunyt hőslelkű fiú temetése szigorú belügyi felügyelet mellett, szűk családi körben zajlott. Az alpolgármester beszédét Döbrentei Kornél Fáklyacímű versének soraival zárta, amit a költő Bauer Sándor emlékének tiszteletére írt, majd elhelyezte Józsefváros önkormányzatának koszorúját az ifjú mártír emléktáblájánál.
Az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége nevében Schrötter Tibor és Csigás Zoltán, a Magyar Nemzeti Múzeum képviseletében pedig Berényi Marianna, Szikszai Anna és Debreczeni-Droppán Béla koszorúzott.
Emellett elhelyezte az emlékezés virágait Markó József, a palotanegyedi nyugdíjas civil szervezet elnöke és Vennes Aranka, a Bauer Sándor örökség gondozója.
Bauer Sándor önfeláldozása
Bauer Sándor, a tizenhetedik évét még be sem töltött autószerelő-tanuló búcsúleveleket és végrendeletet hátrahagyva január 20-án villamosra szállt, majd a Kálvin térről a Múzeumkertbe sétált. Ott a táskájában lévő palackból benzinnel locsolta le ruháját, és egy gyufával lángra lobbantotta magát. A köré gyűlt, a látottakat először fel sem fogó tömegből elsőként egy orvostanhallgató sietett oda, aki egy barátjával megpróbálta eloltani a tüzet, hogy megmentse Bauer életét, aki mindvégig eszméleténél maradt, két kis nemzeti színű zászlót lobogtatott és elmondta, hogy tettét a hazáját megszállva tartó szovjet csapatok elleni tiltakozásul követte el. Az ifjút kórházba szállították, ám 1969. január 23-án elhunyt.
Bauer Sándor emlékét kerületünkben a Nemzeti Múzeum falán elhelyezett dísztábla mellett Mátyás téri szobra és a róla elnevezett utca őrzi.
