1940-től egészen 1944 végéig, szó szerint majdnem az utolsó pillanatokig épült az az erődítési rendszer, ami a Keleti-Kárpátok vonalát és hágóit volt hivatott védeni egy keletről érkező támadással szemben. Az Árpád-vonal Észak-Erdély 1940-ben történt visszacsatolása után kiegészült egy Székelyföld védelmét szolgáló körkörös erődítéssel is. A szerző elmondása szerint – tekintettel az építkezések szigorúan titkos voltára – a munkálatokról semmiféle térkép, vagy részletes leírás nem maradt fenn. Így őneki személyesen kellett bejárni a korabeli helyszíneket, még álló, vagy már csak romjaiban azonosítható építményeket kutatva, melyek a mostani Ukrajna és Románia területén találhatók. 3 év levéltári kutatás és 20 év terepmunka eredménye ez a kötet, de még így sem teljes – fűzte hozzá.

Az Árpád-vonal volt az egyetlen működőképes védelmi rendszer az akkori Európában, melyet nem sikerült áttörnie a támadóinak. Tervezői - látván, hogy az óriási költséggel felépített francia Maginot-vonal nem nyújtott hatékony védelmet a német támadással szemben - új stratégiát dolgoztak ki. Nem többszintes betonmonstrumok hálózatát építették meg, melyben a védők csak passzív résztvevői a hadi eseményeknek, hanem a terepadottságok figyelembevételével olyan völgyzárakat és kisebb bunkereket terveztek, amelyek lehetővé tették a megtámadott fél aktív ellentámadásait, és betörő gyalogos erők hatékony felszámolását a tartalékaik elvágása által.

 

Az Árpád-vonal, kiegészítve a Szent László állás és a Hunyadi állás erődítéseivel sikeresen állította meg a Vörös Hadsereg támadását 1944-ben. Az óriási túlerő sem volt képes áttörni rajta, csak a Román Királyság szövetségesek mellé állásával nyílt alkalom dél felől megkerülni, így a védők - elkerülvén a bekerítésüket – elhagyták az erődítéseket.

 

Az Árpád-vonal maradványai kitűnő túrahelyszínek, a Kárpátokban kalandozók kedvelt célpontjai a mai napig.


   Forrás: jozsefvaros.hu