Már közel tíz éve élek Budapesten, de még mindig nem tudok betelni az épületekkel. Egy panelházakkal borított városból jöttem, ahol egy dologról mesélnek a lakások: itt bizony tervszerű építkezés folyt. Ezért szeretek a Palotanegyedben barangolni, és időnként - ha a számzáras kapuk engedik - besurranni, körülnézni és gyönyörködni, hiszen itt a múlt és a jelen elevenedik meg előttem. 

Egy ideig azt hittem, hogy rajtam és férjemen kívül senki sem ilyen kíváncsi természetű, azonban szerencsére számos, a jelenben élő, de a múlt értékeit is szerető emberrel találkozhatunk a városrészben, akik nem leselkedni, csak bepillantani szeretnének a házak történetébe. Így jutottam be a Horánszky utca 12-be is, amely anno, egy szecessziós stílusú, az „elit bérlők” igényeit is kielégítő, egy garázzsal és sofőrszobával rendelkező, háromemeletes bérpalotaként épült, amelynek - mint az egyik kedves lakótól megtudtam - a legfelső emeletének egyik része télikertként szolgált az ott élő családnak. A barátságos invitálás után egy, az épülettel szintén szoros kapcsolatot ápoló hölgy hívta fel a figyelmet a ház falát befutó vadszőlőre.

 

Ez az idős növény – mely közel egyidős a hellyel - nem csak a lakóknak nyújt kellemes látványt, de termését a ház akkori rigói és azok dédunokái is szeretik csipegetni. Felmentem a legfelső emeletre és elém tárult egy gyönyörű, szecessziós ablak, amely az évek és a sok viszontagság után is megőrizte eredeti szépségét. Onnan kilesve figyeltem fel rá, hogy az udvar közepén áll egy babérfa. Mint megtudtam, ezt nem más, mint a ház egykori lakója, Pesti László, a Népliget elismert kertésze ültette, aki már sajnos nincs közöttünk. Egy ismerőse szerint mindig kérte az itt lakókat, hogy törjenek le a fa leveleiből, mert úgy sokkal szebb lesz; engem is erre buzdítottak. Már szinte én is otthonosan mozogtam a házban, amikor az egyik lakó egy különleges, régi idők receptje alapján készült, házi keksszel (Anzac) kínált meg. 

Jó azt tapasztalni, hogy a XXI. században egy nyitott kapu, a babér illata, a sütemény íze és a kedves invitálás nem csak a kapukat, de az emberek szívét is képes megnyitni.