Bródy Sándor 1863-ban Egerben született egy kiskereskedő családban, tizenegyedik gyermekként. Ahogy az a XIX-XX. század fordulóján másokkal is megtörtént, több művészeti ágban próbálkozott, először festőművésznek készült. Szülei tönkrementek, így újságírásból és szépirodalmi művek, elsősorban novellák írásából próbált megélni. Szerencséje volt, állást kapott a fővárosban a Budapesti Hírlapnál. Az újság szerkesztősége és nyomdája a VIII. kerületi Blaha Lujza tér 1-3-as számú ház helyén lévő épületegyüttesben működött. Foglalkoztatták a Kiss József által szerkesztett A Hétben is. 1891 és 1893 között az egykori Főherceg Sándor utcában lakott, majd a Mária utcába költözött albérletbe. 

 

Egy tudósítás miatt Gyulára ment, ahol belehabarodott Hunyady Margit színésznőbe, fiuk is született. Ő volt Hunyady Sándor, aki maga is íróvá cseperedett. Bródynak Gyulán kiadták Nyomor címen első novelláskötetét, ez meghozta számára az országos sikert. Visszatért a fővárosba, és az 1890-es években új családot alapított, feleségül vette Rosenfeld Bellát.

 

Négy gyermekük született. 1902 a legjobb éve volt, ekkor jelent meg legsikeresebb regénye, A nap lovagja, amiben az újságíró világot ábrázolja, és legjobb drámája, A dada, amely a cselédsorsot jeleníti meg. Dolgozott a Magyar Hírlapnak, majd 1903-1905 között Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával önálló újságot hoztak létre, a Jövendőt. Bródy Sándor darabjait rendre bemutatták az akkor még a mai Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színházban is.

 

Külföldön is több helyen élt, Padovában majdnem 60 évesen járt egy félévet az orvosi egyetemre, Hollandiában Rembrandt után kutatott – itt kezdte el írni a zseniális festőről szóló novellaciklusát, de Ausztriában is sokat tartózkodott. Nem sokkal halála előtt tért vissza Budapestre: Bródy Sándor 1924-ben hunyt el.