Múlt és jelen
Egy darabka múlt a Bródy Sándor utcából, avagy gyerekkel a Palotanegyedben
A Palotanegyed az egyik legélhetőbb és legkülönlegesebb része a fővárosnak, ahová érdemes akár a legkisebbekkel is ellátogatni, hogy minél korábban észrevegyék: a múlt emlékei, az építészeti csodák csupán pár lépésre vannak tőlünk. Ezúttal a Bródy Sándor utca 6-ba látogattunk el.
Saci már alig várta a hétvégi kirándulást. Persze egy hároméves kislány mindig csak menne, addig sem kell kötelezően aludni. Budapest azért is az egyik legjobb város, mert ki sem kell mozdulni, ha valami érdekeset, különlegeset, vagy éppen addig soha nem látott helyet akar felfedezni az ember. A Palotanegyed ebből a szempontból is kiemelkedik a kerületek sorából: hiszen néha elég egy nyitva hagyott kapun besurranni és máris egy másik korban találja magát az ember.
Az emeleten is figyeltek a részletekre anno: szépen illesztett, csiszolt ablakokat találtunk a magasban. Mind egy letűnt kor emlékei, azonban az elmúlt száz év lakóinak odaadását dicséri az az állapot, ahogyan megőrizték maguknak és az utókornak.
A Palotanegyedben sétálva és az emberekkel beszélgetve egyébként is lépten-nyomon ezzel a hozzáállással találkozik az ember: a városrészben élők érzik, hogy különlegesen helyen laknak és próbálják a jövő generációinak is megőrizni épített környezetük szépségét, amiben szerencsére támogatják is őket. Talán ezért lehet még a belvárosnál is élhetőbb és szerethetőbb ez a környék, közvetlenül a belváros mellett.
A Bródy Sándor utca felé vettük az irányt aznap. Az egyik kedvenc utcánk. A kislányt mindig figyelmeztetni kell, hogy a Nemzeti Múzeum mögötti macskakövön óvatosan lépkedjen, mégsem egy sima aszfalt. Bár próbáld megmagyarázni egy háromévesnek, hogy miért hívják macskakőnek a bazaltkockákat…
Egy óriási ház előtt állunk meg, a 6-os szám előtt. Döbbenetes belegondolni, hogy ebben a hűvös utcában már akkor megálmodták ezt a palotát, amikor a Nemzeti Múzeum még el sem készült. Az emberek azonban akkor is szerették a szépet és különösen környéket. Az építkezés előtt is, a múzeum fellendülése után pedig kifejezetten kiváltságos dolog volt itt házat építeni. Akkoriban az a mondás járta: „Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája anélkül, hogy Pesten is ne legyen”. Így hát a telek tulajdonosa, Keszlerffy János felvette a kapcsolatot Huber József építésszel, akinek a munkáját dicséri az 1897-re elkészült remekmű, ami azóta is éke az utcának.
Már a bejárata is impozáns. A hatalmas, barna, faragott kapu fölött a kovácsoltvas elemek már sejtetik, hogy belül is egy építészeti csoda vár. A díszítésen egy korona látható, alatta pedig egy latin nyelvű felirat. Ha az ember gyerekkel megy városnézésre, ne csodálkozzon, ha rákérdez mindenre, amire a szülei is rácsodálkoznak. Szerencsére a XXI. században élünk, úgyhogy villámgyorsan rákerestünk a felirat jelentésére. „Hűséggel és bátorsággal keresd a hírnevet!” – hirdeti több mint száz éve a méltóságteljes kapu.
Szerencsénk volt, bejutottunk a házba és egy pillanatra elfelejtettük felnőtt énünket, ahogy gyermeki lelkesedéssel kezdtük megfigyelni az apró, kidolgozott részleteket az épületen belül: a boltíves átjáró, a díszítések a falon, a lámpa. A világos homlokzatok, a körbefutó, végtelen, kovácsoltvas korlátok úgy mutatnak az épületen, mint csipke a ruhán.
Az emeleten is figyeltek a részletekre anno: szépen illesztett, csiszolt ablakokat találtunk a magasban. Mind egy letűnt kor emlékei, azonban az elmúlt száz év lakóinak odaadását dicséri az az állapot, ahogyan megőrizték maguknak és az utókornak.
A Palotanegyedben sétálva és az emberekkel beszélgetve egyébként is lépten-nyomon ezzel a hozzáállással találkozik az ember: a városrészben élők érzik, hogy különlegesen helyen laknak és próbálják a jövő generációinak is megőrizni épített környezetük szépségét, amiben szerencsére támogatják is őket. Talán ezért lehet még a belvárosnál is élhetőbb és szerethetőbb ez a környék, közvetlenül a belváros mellett.
Érdemes tehát néha nyakunkba venni a várost, valamint tetszőleges számú gyereket és ellátogatni a Palotanegyedbe, hogy minél hamarabb megtanulják a legkisebbek is: az értékes dolgok gyakran nincsenek elérhetetlen távolságban, csupán pár lépésre találjuk őket a körúttól.
