„Mikor a magyar ember világra jön, akkor is isznak, mikor a világból kimegy, akkor is isznak; hát miért legyen ő aztán közbül józan?” – Mikszáth ezen sorait feltehetően sokan ismerik azok is, akik gyakran megfordulnak Józsefváros az íróról elnevezett terén. Amikor isznak ott egy jó fröccsöt, tekintsenek szobrára, és jelképesen koccintsanak vele.

 

 Az akkori Reviczky tér 1. szám alatti házban lakott Mikszáth Kálmán életének utolsó éveiben 1902-1910 között. Egy anekdota szerint előző lakhelyükről azért kellett költözniük, mert kamaszfia a szemközti lakók ablakait tükrözte, és a panaszáradat már kezelhetetlen volt… A lakáshoz kis erkély is tartozott, nagyobb szobákkal. A közelben, a Bródy Sándor utcában működött a képviselőház – ma az Olasz Kultúrintézet van itt –, amelynek tagja volt Mikszáth Kálmán is. Tapasztalatait többek közt a Tisztelt ház című kötete gyűjti egybe. 

 De egy kicsit ugorjunk vissza az időben. Az 1870-es évek első éveiben Mikszáth Kálmán már többször járt Pestre, akkor többnyire a Rákóczi út elején álló Pannónia Szállóban hajtotta pihenésre fejét. Mikszáth – először – 1873-ban vette feleségül Mauks Ilonát, akivel első közös, józsefvárosi lakásuk a Mária utca 16. szám alatt volt 1873 őszétől. Habár kis lakás volt ez, lakást az anyagiakban nem dúskáló Mikszáthéknak felmondta a háziúr, ezért el kellett költözniük a Rökk Szilárd utcába. 

 

 Az itteni lakás azonban még vakolatlan volt, nedves, a fiatal asszonyka ízületi bajt is kapott. A lakbért a szegény író itt sem tudta fizetni, a háziúr el is árverezte ingóságaikat. Az úriember ekkor elvált feleségétől, mert nem tudta eltartani a szeretett nőt…

Mikszáth egy kis József utcai lakásba költözött, itt már elkezdte írni például A jó palócok egy-egy elbeszélését. Továbbra is igen nagy pénzszűkében volt, pár évig a Képíró utcában lakott, majd az induló Szegedi Naplóhoz kerül, le is költözött. 

 

 Pestre visszatérve lassan kezdett révbe érni, így 1883 januárjában újra elvette Mauks Ilonát. Az Üllői út után a Régi Posta, a Képíró és a Bástya utcában és még vagy 3-4 helyen is laknak, mikor 1898 májusában „visszatértek” Józsefvárosba: 1900 végéig a József körút 65. szám alá költöztek, itt működött az Országos Hírlap is, amelynek szerkesztője volt. Sokat ebben az épületben sem töltöttek: a közeli Csepregi utcába libbentek át 1 évre, majd onnan következett a Reviczky – azaz a mai Mikszáth – tér 1. Ebben az időszakban született többek közt az Akli Miklós, a Jókai Mór élete és kora, A Noszty fiú esete Tóth Marival című regénye is. 

 

 

 A kártyás, pipás Mikszáth sok gasztonomiával kapcsolatos írást közölt, és persze a jó falatokat sem vetette meg: kedvelte a kapros-túrós lepényt, a paprikás malacpörköltöt, és persze a töltött káposztát („egy sor füle, egy sor orja, egy sor kövérje, egy sor töltelék”). Jó barátja volt Gundel János, aki Mikszáth Kálmánnak készítette el először híres palóclevesét, és szállodájában, az István főhercegben külön szobát is elnevezett róla. Mint Balázs mester írja: Szegedről Mikszáth csábította Budapestre Bálóné Gajdácsi Juliskát, akit a Ráday utca 27. szám alatt gyakran vendégül látta is az írót Ujházy Ede, Ambrus Zoltán és Szép Ernő társaságában. 

 

 

 Mikszáth Kálmán Reviczky téri – illetve akkor már Mikszáth Kálmán téri, ugyanis május közepétől már az író nevét viselte – otthonában 1910. május 28-án hunyt el, a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

 A Vasárnapi Újság – amelynek haláláig főmunkatársa volt – így emlékezett meg egykori szerzőjéről: „Magyarországnak nagyobb halottja, mint Mikszáth Kálmán, nem lehetett. De kevésbé, mint Mikszáth Kálmán, e földön meg senki se halhatott. Ő a maga világát itt már örökkévalóvá tette.”