A romantikus stílusú házat 1860 körül Kauser János kőfaragó mester építtette, a terveket sógora, Gerster Károly írta alá. Nem teljesen kizárt, hogy Gerster csak a nevét adta a papírokhoz, mivel Kauser maga is foglalkozott házépítéssel, viszont céhen kívüli vállalkozóként hivatalosan ezt nem tehette volna meg. A 19. század közepén viszont már talakulóban volt az építész szakma, a céhrendszer kezdett veszíteni jelentőségéből, egy céhbeli mester láírásának megszerzésével pedig már feszegetni lehetett a határokat - és ezt nem mindenki nézte jó szemmel.

A KAUSER-HÁZ

Még ha a ház tervezőjének személye ily módon kétséges is, az biztosra vehető, hogy a homlokzat középkort idéző díszei a tulajdonos keze munkáját dicsérik. Kauser Jánost ugyanis dekoratív művészként is számon tartották, pályája jól példázza a kőfaragás, az építészet és a szobrászat szoros kapcsolatát ebben a korszakban. A bejárat fölött manókat találunk, akik gótizáló szoborfülkét tartanak a hátukon. Erről az előkelő helyről egy sisakos vitéz őrködik a ház felett. A mester egykori házát ékesítő szobor sajnos már nem az eredeti alkotás, azt ugyanis 1960 körül veszélyesnek ítélték, ezért eltávolították helyéről és megsemmisítették. Néhány évvel később, 1966-ban felújították az épületet, ekkor Jedovszky Éva tervei alapján újra elkészítették a szobrot. Igaz, más típusú kőből készült, minden egyéb tekintetben viszont szakasztott mása az elődjének. Az újraalkotás során ugyanis a fényképes források mellett az eredeti fa modell is rendelkezésre állt, ezt a Kauser család tagjai őrizték meg.

A homlokzatdíszekhez hasonlóan az épület belső részei is a romantika korszakát idézik: fennmaradt a vörösmárvány kút, ami bizonyára még a vízvezetékek 19. század végi bevezetése után is jó szolgálatot tett az udvari teendők során vagy a lovak itatásakor. Az ő istállójuk pont itt a kútnál, a jobb oldali szárnyban volt, mellette kocsiszín kapott helyet. A kert végében pedig egy mesébe illő kis házikó, az egykori gondnoklakás áll. Az épület mai formáját a család következő generációja alatt nyerte el, 1890-ben-ben ifjabb Kauser János épített hozzá kétszintes toldalékot. A Kauser családnak ugyanis az ősei, és leszármazottai  közül is sokan foglalkoztak építészettel. Lássuk, kik is voltak ők!

CSALÁDREGÉNY

Kauser Egon a 18. században Elzászból érkezett Budára, 1741-ben jegyezték fel nevét a polgárkönyvben. (Utódai már Egyedként tartották őt számon). Az első budai Kauser még szűcsmesterként dolgozott, de felmenői generációk óta kőfaragásból éltek; a strassbourgi katedrális építésénél is dolgoztak. Tíz évvel később, 1751-ben már két Kauser élt Budán. János, feltehetőleg az előbbi fivére, aranyműves volt. Egyed fia, Pál, még megmaradt a szűcsmesterségnél, az ő gyermeke, József viszont visszatért az eredeti családi foglalkozáshoz, a kőfaragáshoz. Székhelyét Budáról Pestre helyezte, 1815-ben már szerepel a neve a polgárok lajstromában. József műhelye a mai ház helyén állt, s akkoriban még jóval nagyobb területet foglalt el: a mai Stáhly utca, Vas utca, Gyulai Pál utca (korabeli nevén Gyöngytyúk utca) és a Kőfaragó utca közötti részen terült el. A Kőfaragó utca neve ma is erre a telepre emlékeztet.

József családja és vagyona is szépen gyarapodott. Feleségül vette Tonner Katalint, majd sorban megszülettek gyermekei, öszszesen nyolc. Öt fia közül négyen is követték édesapjuk pályáját. A legidősebb, János volt az, akinek a nevéhez ennek a háznak az építése kötődik. János - többek között - Bécsben és Münchenben is tanult, igaz nem építőmesterséget, hanem festészetet. 1839-ben fejezte be vándorútját, s ezután Pesten, apja műhelyében kezdett dolgozni. A család ekkor már nemcsak a Gyöngytyúk utcában rendelkezett ingatlannal: Kőbányán kőfejtőtelepük, szőlőjük és gyümölcsöskertjük is volt, amiben egy csinos kis villa állt. József nem sokkal később elhunyt, így János lett az új családfő, ő gondoskodott kiskorú testvérei taníttatásáról és a család anyagi biztonságáról is. János Kölber Teréziát, a Kölber kocsigyár tulajdonosainak lányát vette feleségül, neki szintén nyolc gyermeke született. A Kauser és a Kölber család között egyre szorosabb viszony szövődött, több házasság is köttetett tagjaik között.

János fiai közül ketten is neves építésszé váltak. Az ifjabb János New Yorkban szerezte a diplomáját, az ő generációjában a kőfaragást már egyre inkább az építészetre cserélték a Kauserek. Jól mutatja ezt az is, hogy már nem tartották fenn az egykori műhely egész területét, a telek másik felére János egy bérházat tervezett és épített, ennek a Vas utca 6-ból nyílik a bejárata, ma is áll. Testvérei közül József tett szert a legnagyobb elismerésre, ő volt az, aki Ybl halála után befejezte a Szent István Bazilika épületét. A családnak már korábban is volt kapcsolata Ybl Miklóssal, ugyanis János végezte a Danubius-kút kőfaragó munkáit, melyet 1883-ban a Kálvin téren állították fel. A díszkút azonban a második világháború alatt súlyos sérüléseket szenvedett, szinte teljesen szétlőtték, újraalkotott változatát 1958-ban az Erzsébet téren helyezték el.

A Kauser család regénye százfelé ágazik még, tagjainak kalandos történeteivel, alkotásokban gazdag szakmai pályájukkal, de akár csupán rokoni szálaik felgöngyölítésével egy külön kötetet is meg lehetne tölteni. Ez a népes család a dualizmus korában vasárnaponként összegyűlt a szülői házban, hogy meglátogassák az ekkor már özvegy Kauser Jánosnét, azaz Kölber Lujzát.

A Kauser család 

GYÖNGYTYÚK UTCAI EBÉDEK

Kölber Lujza ekkor mint tekintélyes nagymama fogta össze a családot. Unokája, Lipót így emlékezett vissza rá: “ A nagymama erőcentruma és szimbóluma volt ennek a clan-szellemnek. Egyáltalán nem volt “ nagyasszony” típus. Inkább arisztokratikus grande dame hatását keltette. A magatartásával nem követelte az elsőséget a családi hierarchiában, hanem primátusát mint egészen természetes és magától értetődőt csak elfogadta.”  A családi találkozókon németül zajlott a társalgás, Lujza asszony unokáit (összesen huszonhárom volt neki) “ Grüss Gott Kinder!” üdvözléssel köszöntötte. A házban ekkor a nagymama mellett az ifjabb János lakott, őt egymás közt Mukiként emlegették. Testvére, József pedig a der Basilika-Józsi becenévre tett szert munkája elismeréseként. Az ebéd java része a kőbányai birtokról származó hozzávalókból állt össze: az ott nevelt baromfiból stájer kappan készült, gyümölcsöt, zöldséget is innen hoztak, de Sarolta néni (az ifjabb János felesége, szintén Kölber-lány) még teknőst is tartott a birtokon, az üvegházakban pedig ananásztermesztéssel próbálkoztak. Persze a család rangjához illően az olyan ínyencségek sem maradhattak el az asztalról, mint az osztriga, a rák vagy a kaviár. A kőbányai birtok nagy tiszteletnek örvendett a családban, igaz, kőfejtésre már egyáltalán nem volt alkalmas, de a zöldségek mellett gyönyörű virágokat neveltek itt, a kertről készített festmény az épület lépcsőházát díszítette.

EGY KIS BALESET

A 20. század sajnos a Kauser-házon sem vonult át nyomtalanul, az 1950-es években államosították, bár egy lakást meghagytak benne az eredeti tulajdonosoknak. Kauser Lipót 1953-ban erről némileg ironikusan így nyilatkozott: “ Egyébként ez a kis baleset nem először érte ezeket az ingatlanokat, amennyiben 1919-ben, az úgynevezett tanácsköztársaság idejében is, ennek négy és fél hónapos tartama alatt ugyancsak “ állami” tulajdonban voltak”.  A szocialista rendszer ugyan jócskán tovább tartott, mint a Tanácsköztársaság, de Kauserek leszármazottai még most is élnek a házban. A lakások belsejét többször is átalakították, a földszinten, az istálló helyén egy ideig még lakatos műhely is üzemelt, kocsik helyett pedig már autók állnak a belső udvaron. Az itt lakók úgy emlékeznek, hogy az új bérlők beköltözésével is bensőséges maradt a ház hangulata. Az udvarban álló házmesteri házikó pedig magával ragadta a környékbeli kislányok képzeletét - arról álmodoztak, mesebeli palota áll a telken, ahonnan előbukkan majd a királyfi is, természetesen fehér lovon. Bár a lányok felnőttek azóta, a mesebeli hangulat mit sem változott, a Kauser-ház szinte minden szeglete az egykor itt élt kőfaragók, szobrászok és építészek világát őrzi.

Szöveg: Bálint Angelika; fotók: Perényi László.
Háztól házig utcától utcáig 2. rész  Lektor: Sipka László (Józsefvárosi Önkormányzat; Civilek A Palotanegyedért Egyesület; Rév8 ZRT.) 2020.