Korfu attól különleges igazán, hogy nagyon sok impulzus érte a szigetet. Olasz és angolszász hatás is érte bőven, de leginkább az angolok nyoma érezhető mind a mai napig. Ez pedig mind az építészetén, mind pedig a gasztronómiáján érződik. Attól függetlenül, hogy ez egy görög sziget, gasztrokulturálisan mégis egyedivé teszi Görögországhoz képest. Persze itt is van gyros, souvlaki és Ouzo, de Korfun kicsit nyitottabbak a gasztronómiára. Ami különösen érdekes volt számomra, hogy szinte majdnem mindenhol árultak klasszikus angol reggelit, ami tükörtojásból, kolbászból, pirított baconből és paradicsomos babból állt – természetesen ez mind egy tányéron.

 

 Ennek köszönhetően még mindig túlnyomó többségben angol turisták látogatják a szigetet – így rengeteg angol pub is megtalálható, amelyek nagy forgalmat bonyolítanak le. Meglepő módon nagyon sok steaket árulnak – hiszen az sem egy tipikus görög étel –, de azért egy kicsit megbolondítják, hogy görögösebb legyen, és a magukénak tudhassák.  

Utam során kipróbáltam az úgynevezett Surf and Turf nevű ételt. Az eredeti recept szerint ez a következő képpen néz ki: T-bone steakből készítik, aminek a fele hátszín, a másik pedig bélszín, a tetejére pedig egészben lesütött tigrisrák vagy királyrák kerül – természetesen héjastól, fejestől mindenestől. Így egymásra pakolva kerülnek a húsok a sütőben, és együtt kell fogyasztani. Ennek van egy óriási hátránya, hogy mire megpucoljuk a rákot, addigra minden elhűl, az ember pedig igen maszatos lesz. Korfun ezt annyival bolondították meg, hogy a megszokottól eltérően kemencébe teszik be sülni – ami érdekes, mivel a sziget bármennyire is angol hatás alatt van, a fehér, búbos kemence mindenütt megtalálható. Mielőtt betolják, a húsra ráhalmozzák a sima hagymát, talán egy kicsit meg is sózzák, majd együtt beteszik a kemencébe. Várnak negyed órát és kiveszik. Így, ez nem a klasszikus lyoni hagyma - ami ropogós -  hanem karamellizálódott hagyma lesz. Ettől nagyon kellemes íze van, hiszen érezhető a fával füstölés is, és nagyon szaftos marad a hús.

 

 A másik különleges étel a stifado. Azt mondták nekem a helyiek, hogy egész Görögországban nem esznek ilyen ételt, ez kimondottan csak Korfu szigetére jellemző. Ennek is marhahús az alapja, ami azért érdekes, mert a görögök inkább a csirke, birka, kecske húsokat favorizálják. Ez a következő módon készül el: ökölnyi marhahúsdarabokat főznek meg húsleves alaplében, amibe tesznek nagyon, de tényleg nagyon sok boróka bogyót, fokhagymát, babérlevelet, sőt még fahéj rudat is. Ebben a lében főzik vajpuhára a marhahúst, majd kiveszik, félreteszik és kihűtik. Ezután leszűrik a fűszerlevet és ebből csinálnak paradicsomos mártást. Természetesen friss paradicsomból készül, így egy masszív, sűrű mártást kapnak, amit már inkább ragunak lehet nevezni. A kihűlt húst beleteszik a mártásba, ami a faggyú és a kötőanyagok miatt egy kicsit visszahúzódik, felszívja a nedvességet, így jobban egyben marad. A paradicsomos szószba rengeteg friss gyöngyhagyma kerül, (ez nem egyezik meg az itthoni ecetes verzióval) majd együtt összemelegítik. Ehhez köretként rizst tálalnak.  Ez egy tökéletes étel, a friss paradicsom, az omlós hús és a fűszerek keveréke miatt nem lehet kihagyni. Én több éteremben is kipróbáltam a tipikus korfui ételt. 

 

 A görögök imádják a fűszereket, emellet az olívaolajat is előszeretettel használják. A szigetnek nincs olyan pontja, ahol ne lennének olajbogyó fák. Az olívaolajat azonban nem csak főzéshez használják, hanem rengeteg féle kozmetikum is készül belőle. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a zöld és fekete bogyók között csak annyi a különbség, hogy a zöld még éretlenebb, a fekete pedig az érett. 

 

 Gyümölcsök között is találtam olyat, amit eddig nem ismertem, ez a kumquat, ami nagyon hasonlít egy mini narancsra – sárga, körülbelül ringló nagyságú, általában likőr készül belőle. Számomra olyan édes volt a gyümölcsből készült ital, hogy én inkább koktél szirupként tudnám elképzelni a felhasználását. 

 

 Egy másik különleges és nagyon finom – eredetileg mexikói – ételt is kóstoltam Korfun. Ez a quesadilla volt. Félbevágott búzatortilla lapot – amiben csak sajt van – sütnek össze. Kis tálkákban avokádó szószt szervíroztak mellé, de hoztak még hozzá görög joghurtot is, illetve egy zöldségtálat, amit egy fekete, kicsit csípős szójaszósszal önthettem volna le. Ezen kívül hoztak még rizst, paradicsomos szósszal, amit inkább paradicsomos pestónak neveznék, ezt a két alapanyagot kellett összekevernem: fantasztikus ízű lett, kicsit a rizottóra emlékeztetett.

 

 Miután kihoztak egy hatalmas tálat, tele az előbb említett ínyencségekkel, felkínálták, hogy lehet hozzá húst is kérni. Sőt még a fajtát is én választhattam ki (kecske, sertés, marha, bárány vagy csirke). Miután kitaláltam, hogy milyen húst szeretnék, a flambírozás alapjául szolgáló alkoholt is én választhattam hozzá. Egy whisky-s variáció mellett döntöttem. Ezután az asztalunk mellé toltak egy mobil grillezőt és előttem készítették el csíkokra vágott csirkehúsokat. A húson volt valami paradicsomos, kicsit barbecue-s pác. Ezt rátették a grillezőre, ráöntötték a whiskyt és úgy sütötték meg előttem. Azon túl, hogy nagyon látványos volt, hihetetlenül intenzív és finom ízvilágú is lett. 

 

 Amit még mindenképpen meg szerettem volna kóstolni az a tzatziki. Nagy meglepetés volt számomra, hogy egyáltalán nem hasonlít arra, amit az ember itthon eszik. Magyarországon ugyanis az a szokás, hogy lereszeljük az uborkát, rakunk bele fűszert és leöntjük joghurttal. Ez nagyjából egy uborkakása, némi joghurttal. Kint ennek pont az ellenkezőjeként készül, van egy nagyobb adag joghurt, amiben van egy kis uborka. Így igazából a hideg édességtől és a kevés zöldségtől egy jóleső érzése lesz az embernek, hiszen nem telíti el. A nagy melegekben ez kimondottam előnyös.

 

 Korfu egy egészen más világ, mint Görögország egésze. Az emberek, a hőmérséklet a tengernek a közelsége, a felfogásuk: nem kapkodnak, nem rohannak, hanem nyugodtan és kiegyensúlyozottan próbálnak élni. Nagyon fontos, hogy a legtöbb étel azért volt olyan ízletes és különleges, mert friss alapanyagokat használnak a fűszerektől kezdve a zöldségekig.

Szeretnék még eljutni más szigetekre is, hiszen mindegyik egy ország az országon belül. Korfu is Görögország része, mégis egy kis külön világ.