fotó CAPE

házak, paloták

Egy udvar kereskedőknek Baross utca 45.

2020. május 26.

Az 19. század végén a Baross utca korábban épült, kisebb házai helyén sorra jelentek meg az új, többemeletes épületek. Az egykori Stáció utca, amelyen a század első felében vasárnaponként még a Kálvária téri búcsúsokhoz jártak a város lakói, ekkorra már Józsefváros egyik legforgalmasabb útvonalává vált.

Tovább növelte jelentőségét, hogy 1889. július 30-án itt indították meg az első rendszeres pesti villamosjáratot. Ennek köszönhetően méginkább nyüzsgő élet zajlott a környéken, jó befektetés volt tehát az utcában építkezni. A Dános fivérek, Marcell, Antal és Géza szintén beálltak a vállalkozók sorába, 1911-ben vásárolták meg Knor Nándor özvegyétől a 45-ös számon álló, egyemeletes, eklektikus bérházat. Rögtön neki is kezdtek az építkezésnek. Akár csak a szomszédos, 43-as számú ház esetében, itt is egy hosszan hátranyúló telek állt rendelkezésükre, melyre kétudvaros épületet terveztek. Felmerül a kérdés, vajon hogyan is alakult ki ez a két hosszúkás telek, hiszen a korábban itt álló házak még nem nyújtózkodtak ennyire hátra? Mi állhatott korábban ezen a területen? A válasz regényesebb mint hinnénk, ugyanis a pesti belváros egyik gyorsan fogyatkozó zöld felülete húzódott itt.

Színházi jelenetkép Csepreghy Ferenc Sárga csikó c. darabjából.  Forrás: OSZK Digitális Képarchívum

A FÁK HELYE A VÁROSBAN

A területet 1868-ban Csepreghy Ferenc asztalosmester fateleppé alakította, róla kapta a mai Csepreghy utca a nevét. A telep azonban egyáltalán nem csak az említett utca vonalán terült el, hanem teljesen elfoglalta a mai Baross utca, Üllői út és József körút által határolt háromszöget. Csepreghy Ferenc 1872-ben egyre gyengülő egészsége miatt felhagyott mesterségével, és minden idejét az irodalomnak, pontosabban Tháliának szentelte. Hátralévő életében színdarabokat írt, emellett a Népszínház titkáraként dolgozott. Csepreghyt már korábban is foglalkoztatta az alkotás, még iparosként írta első műveit. Ebben az időszakban egyre gyengülő egészsége is ösztönözte őt a pályamódosításra. A váltás valószínűleg műveinek pozitív fogadtatásával is összefüggött, egyre több írása jelent meg a lapokban, vígjátékai pedig folyamatos közönségsikert arattak. Ahogy a 19. század végén egyre gyorsabban nőtt a város, illetve az építkezési kedv, egyre több ház épült az egykori fatelepből kihasított részen, ekkor nyitották meg a Csepreghy utcát is. A környéken az 1890-es években mégis fennmaradt egy kisebb, fatelepként működő rész, mégpedig Luczenbacher Pál gőzfavágó üzeme, a Mária utca és a Pál utca találkozásánál. Ez a telek később irodalmi jelentőségre tett szert, belőle lett ugyanis “A Pál utcai fiúk” híres Grundja. A 43-as és a 45-ös számú házak elődeinek a hátsó kertjében még az egykori, Csepreghy-féle zöld zárvány maradványa állt, a vállalkozók a házakkal együtt ezt is megvásárolták és beépítették.

Térképrészlet az 1860-as évekből a Baross utca 45 háztömb helyén még fatelep terült el.

DÁNOS FIVÉREK ÉS A BAROSS UDVAR

Dánosék igazán vállalkozó szellemű testvérek voltak, több bérházat is felhúztak a városban. Volt egy ingatlanuk a belvárosi Molnár utcában, a Dohány utcában pedig három házuk is állt. Mindhármuk rendelkezett egyébként civil foglalkozással is, aminek segítségével kiinduló tőkéjüket szerezték. Dános Marcell neve mellett a lakcímjegyzékben szerényen csak annyi szerepel, hogy hivatalnok, a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a Dreher gyárban betöltött vezető pozíciója mellett a Magyar Országos Takarékpénztár igazgatóságának is a tagja volt. Dános Árpád jogászként dolgozott, Géza pedig Marcellhez hasonlóan banktisztviselő volt. 

A Baross utca 45. szám alá tervezett épületet nem pusztán bérháznak, hanem egyfajta kereskedelmi központnak is szánták, ahol a földszinten üzletek kaptak helyet, a félemeleten irodák, a pincében pedig műhelyek sorakoztak, és még egy vendéglő számára alkalmas tér is található volt benne. A komplexumot Baross udvarnak nevezték el. A tervezéssel Rainer Károlyt bízták meg, aki korábban Czigler Győző és Hauszmann Alajos műtermében is dolgozott, 1906-ban nyitotta meg saját irodáját. Több bérház és villa tervezése kötődik a nevéhez, mint például a Haris-bazár helyén emelt épületek, aminek terveit pont ugyanabban az évben készítette, mint a Baross udvarét. A hosszúkás telekre gyakorlatilag két házat tervezett, melyeket középen egy keskeny lépcsőház köt össze. Az első udvar utca felőli részén üzlethelyiségeket nyitottak, a két oldalsó részben raktárakat, a hátsóban pedig lakásokat alakítottak ki. A tervek szerint a bejárattól egy fedett átjáró vezetett volna a lakásokhoz, illetve a két épületrészt összekötő lépcsőházhoz. Sajnos nem maradt nyoma, hogy ez megépült-e egyáltalán, és ha igen, milyen sorsa jutott. Az első udvart viszont átszeli egy járdaszerű, a talaj szintjéből néhány centivel kiemelt sáv, valószínűleg ez a terveken látható fedett átjáró részeként készült. A második épületrészben minden emeletre lakásokat terveztek, a padláson pedig mosókonyha, mángorló-, vasaló- és cselédszoba kapott helyet. A ház homlokzata az eredeti tervek szerint sokkal díszesebb volt, mint amilyennek ma látható, erkélyek és különféle emberalakok is ékesítették. Hasonló domborművek jelenleg a bejárati folyosó két oldalán láthatóak. A ház első, utcafronti részén, a legfelső szinten található hatalmas üvegablakok pedig egy műterem számára készültek.

A Dános-ház keresztmetszeti rajza

A Dános-ház keresztmetszeti rajza 

MŰTEREM MŰVÉSZT KERES

A Baross udvar 1912-re készült el, a Dános fivérek már ebben az évben több újságban is hirdették kényelmes, fürdőszobával ellátott lakásaikat, kiváló üzlethelyiségeiket és napfényes műtermüket. A házban három művész is lakott: Szász Adolf István festő már 1912-ben is itt bérelt lakást, az 1920-as években egy Schwartz Sándor nevű szobrász is élt a házban, 1923-ban pedig ide helyezte át a székhelyét Szabó Olga, iparművész. Hármójuk közül a legnagyobb eséllyel Szabó Olga tartott igényt a felső szintre, hisz korábban a Mária utcában már volt egy saját műterme, ahol Leindorferné Gruber Máriával dolgozott együtt. Kiállítást is rendeztek a munkájukból, emellett oktattak is a műhelyükben. Szabó Olga ötvösművész volt, ezüst- és gyöngyékszereiről rendszerint elismeréssel nyilatkoztak a lapok, emellett éremkészítéssel is foglalkozott. Családi szálak is kötötték őt ehhez az épülethez, nővére, Szabó Irma orvosnő szintén itt élt.

MESTERSÉGEK HÁZA

A Dános testvérek számításai beváltak, a Baross udvarban rövid idő alatt megjelentek a különféle mesterségek képviselői. Az 1910-es években itt működött Stumpf Sándor és Weigl Ágost hentes- és csemegekereskedése, valamint Győri Mária virágboltja is, akitől még az 1940-es években is ugyanitt lehetett ajándékot vásárolni. Az 1920-as években már akár ideiglenes szállást is lehetett itt kapni, mégpedig a Viktória penzióban. Az 1930-as években húsárut már nem Stumpf Sándoréknál, hanem a Fortuna Árukereskedésben lehetett vásárolni. Ekkor már Bíró Mihály bútorkereskedése szintén itt várta vevőit, de a hölgyek a szekrényekbe való ruhákat is helyben beszerezhették, mégpedig Nagy Ica női divatszalonjában. A divatkereskedésekben már a 20. század elején árultak konfekció termékeket is, így a vásárlók akár rögtön hazavihették a kiválasztott ruhadarabot. A divatszalonokhoz persze ekkoriban még szabóság is tartozott, ahol a varrónők egyedi rendelése alapján készültek a ruhaköltemények, amiket aztán próbakisasszonyok mutattak be, hogy megkíméljék a vendégeket a vetkőzés és öltözködés fáradalmaitól.

Az épület napjainkig megtartotta eredeti funkcióját, lakóházként és üzlethelyiségként is működik, mégha a Baross udvar megnevezés időközben le is kopott róla. Az 1960-as években például a Kati kézimunkabolt várta a földszinten a vásárlókat, és bár a kereskedések időről-időre cserélődtek is, sosem maradtak hosszabb ideig üresen az üzletportálok.

« vissza