Múlt és jelen
Felugrom Jókaihoz, velem jössz?
2015. december 9.
Ha az ember felnő, önálló életet kezd, és az élet úgy hozza, hogy ezt más városban teszi, akkor a mindennapi kommunikáció, az élmények megosztása sajnos nehézkessé válik. Bár sokszor mérgesek vagyunk a modern kor eszközeire – hiszen személytelenné teszik az emberi kapcsolatokat –, ezekben az esetekben mégis kiderül, hogy mennyire hasznos a technika fejlődése. A legutóbbi kalandomnál én is így éreztem, amikor meg tudtam mutatni édesanyámnak – aki más városban lakik – kalandozásom legújabb helyszínét a Palotanegyedben, a Bródy Sándor utca 36. szám alatt.
Szeretem a régi, patinás épületeket megcsodálni kívülről és belülről. Ezt anyukám is tudja és jó szülőhöz híven mindig aggódik: nem illik csak úgy beszökni egy-egy udvarba, még akkor sem, ha csak az épületben szeretnék gyönyörködni. Ilyenkor igyekszem az élménybeszámolókkal megnyugtatni és alaposan körülírva elmesélni, hogy milyen szép helyen jártam. Mióta azonban a fent említett technika lehetőséget ad rá, már azonnal tudok képet küldeni neki, hogy ne érezze azt: kimarad valamiből, ami számomra fontos.
Legutóbbi sétám során épp egy kapualjhoz értem, amin feltűnt a kiírás, miszerint ebben a házban élt és alkotott Jókai Mór. Mint gyerekkoromban, keresztbe tettem az ujjaimat és szorítottam, hogy valaki jöjjön ki az épületből, hogy benézhessek. Szerencsém volt, egy hölgy a kutyáját vitte sétálni, én pedig illedelmesen köszöntem és már bent is voltam a boltíves átjáróban. Akkor fogtam az okostelefonomat és a megfelelő szolgáltatást megkeresve tárcsáztam. Végre bejelentkeztek a másik oldalon is. „Anya, jól látsz, jól hallasz? Ha van egy kis időd, megnézhetnénk hol lakott Jókai!” Nem kellett sokat győzködnöm.
A boltíves bejáró alól indultunk, ahonnan egy rendezett, kövezett kis udvarra értünk. Itt – ismét a technika segítségének köszönhetően – elmeséltem anyukámnak az épület történetét, amit a sétánk közben az interneten találtam. A ház 1860 körül épült, eredetileg kétszintes épületként, amelyre később került rá a többi szint, Pán József tervei szerint. A romantikus-eklektikus stílusú épület különlegessége, hogy az udvaron áthaladva, egy kis átjárón keresztül láthatunk egy fallal elválasztott másik épületet is, amelyet ugyanezen a telken, de merőlegesen építettek a házra. Ez alapján már könnyebb elképzelni, hogy milyen módon rendezték a teret az annak idején.
Az építészeti információk után ketten vettük birtokba az emeletre vezető, kovácsoltvas korláttal díszített lépcsősort. A kanyargó indák mintha egy mesebeli helyre vittek volna bennünket. Felértünk az első emeletre és nem mozdultunk. Megérkeztünk. Az internetes kalauzunknak köszönhetően megtudtuk, hogy itt alkotott a híres író. Annak idején az övé volt az egész szint. Furcsa érzés volt a lábnyomában járni, amit nem csak átvitt értelemben gondolok, ugyanis még megmaradt az emelet egy kisebb részén az a részletgazdag és szépen kidolgozott járólap is, amin egykor a nagy író haladt át mindennap feleségével, Laborfalvi Rózával együtt. Le voltunk nyűgözve.
Visszamentünk a bejárathoz, majd kilépve a kapun vetettünk még egy pillantást a nagy író erkélyére, ezután élményekkel telve, a látottakról beszélgetve sétáltunk tovább.
