Itt tanyázott a mélyben, magyar és külföldi újságok szelíd dombvonulata mögött, Ambrus Zoltán” – írja Illés Endre Mestereim, barátaim, szerelmeim című kötetében. Nem meglepő, hogy sokat időzött a Valériában az újságíró, szerkesztő, író Ambrus Zoltán, hiszen a kávéházat is magában foglaló épületben lakott 1911-től egészen haláláig. A Nemzeti Színház egykori igazgatója mellett a Valériát szívesen és rendszeresen látogatta Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső is. A kávéház több irodalmi műben is felbukkan, így például Gárdonyi Az öreg tekintetes, Hegedűs Géza Útvesztő és a beszédes című, Az asszony beszól című Móricz Zsigmond-alkotásban is.

 

 

Azért nem volt mindig hervadt és olcsó élete a Valériának. A XIX. század végén nyílt meg az Üllői út, József körút sarkán, nagy terasszal, és általában békés vendégekkel. A kávéház zenekara minden nap egy Csajkovszkij-melódiával kezdte ténykedését. A Valéria első felvirágoztatója az 1910-es évek környékén Szeiffert Antal volt, aki évtizedeket töltött a vendéglátóiparban. 1920-ban új tulajdonosa lett az üzletnek, a korábban a Várkert kioszkot is vezető Ottó Dezső. Finom reggeli várta a betérőket, beszámolók szerint orvosok, tiszt urak kezdték gyakran itt a napot. Ottó válogatott kávét kínált vendégeinek, esténként pedig zene szólt.

 

Mint a legtöbb helynek, a Valériának is született népnyelvi elnevezése, aminek azonban a tulajdonosok valószínűleg annyira nem örültek. A Valéria ugyanis a „Kurvaléria” becenevet kapta, a környéken olykor felbukkanó ledér hölgyeknek „köszönhetően”.

Forrás: jozsefvaros.hu
Foró: Fortepan