A Palotanegyed minden zugát és lakóját ismerő Papp Józseffel rákoscsabai házában találkoztunk. A házban, amelynek kertjében aktív évei után immár minden fölösleges energiáját régi hobbijára fordíthatja: kertészkedik, oltványoz, növényeket nemesít. Innen járt be mindennap reggel hatra egykori munkahelyére, a 70-es postára, a Verseny utcába, a Keleti pályaudvar mellé – onnan pedig küldeményekkel megrakottan át Józsefvárosba.

Milyen sokan várták érkezését türelmetlenül a Palotanegyedben! Közkedvelt ember volt, hiszen a baráti szavak mellett bankjegyeket is kaptak tőle a Józsefvárosban élők és dolgozók. A fiatalok talán már nem is tudják, de a banki utalások elterjedése előtt a postás vitte házhoz a pénzt, így József nem csak a kerület lakóinak volt a népszerű Józsija, hanem az ELTE tanárain, professzorain át a Rádió, az Olasz Intézet, a Szabó Ervin Könyvtár és a Nemzeti Múzeum dolgozóival is tegező viszonyban volt egészen a legfelső vezetőkig. „Még a Rádió udvarán magasodó fügefát is én metszettem meg, mert úgy megnőtt, hogy Kondor Kati szemét majd’ kiszúrta az ablakán át” – meséli nevetve.

József igazi közösségi ember, mindig aktív társadalmi munkát vállalt: a szociálisan rászoruló kerületi lakosok támogatási ügyeit is intézte, évtizedekig önkéntes véradó is volt. Nyugdíjazása óta pedig fáradhatatlanul tevékenykedik a helyi kertbarát körben. Persze azért gyakran eszébe jutnak régen mindennap látott ismerősei a Palotanegyedből: akiket ez úton is üdvözöl az ő Józsijuk.