Kultúra
Kisfaludy-emlék a Múzeumkertben
2017. január 10.
Ferenczy István az újkori magyar szobrászat egyik első jelentős alakja. Bécsben, majd Rómában tanult a kor leghíresebb mestereitől. Rómában készítette el a Pásztorlányka című, itthon nagy sikert arató szobrát. 1824-ben tért haza, ahol kora jelentős személyeinek - többek között Kazinczy Ferencnek - a támogatását is élvezte, ám a pénzhiány és az érdektelenség meggátolta sok tervezett művének felállítását.
A Múzeumkert fái között, csendesen megbújva áll Kisfaludy Károly emlékműve, ami a nehéz sorsú magyar szobrász, Ferenczy István egyetlen fővárosi köztéri alkotása. A szobor felállításának ötlete Kisfaludy halálakor, 1830-ban született, és Ferenczy Istvánt, a kor legnagyobb magyar szobrászát kérték fel a mű kifaragására. A közadakozásból felállított művet eredetileg a Városligetbe szánták, de az alkotó javaslatára az akkor még épülő Nemzeti Múzeum kertjét jelölték ki helyszínnek. Az emlékmű 1836-ra készült el, évekig állt a szobrász műtermében majd a múzeum raktárában, és csak hosszas huzavona után, 1875-ben, a szobrász halála után avatták fel.
A posztamens hiányzó részeit Jablonszky Vince szobrász készítette el, aki jelentősen eltért az eredeti tervtől. Az emlékmű 1944-ben elpusztult, majd újrafaragták, és 1952-ben állították fel, de az eredetileg az oszlophoz simuló múzsa alakját elhagyták. A sok kálváriát járt mű a klasszicizmus hideg merevségével felállításakor már kissé idegennek hatott a századvég akadémikus művei között, és hátrányára vált az is, hogy nem Ferenczy eredeti tervei szerint valósult meg.
