A Magyarországi Evangélikus Egyház székháza

2015 januárjában kezdődött el a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői út 24. alatti, műemlékké nyilvánított székházának teljes körű felújítása és korszerűsítése, ami 2017 őszére készült el. Az Üllői úti épület a második világháború alatt és az ’56-os harcok során is károkat szenvedett, az elpusztult eredeti neoreneszánsz díszítéseket a felújítás során stilizált visszadíszítésekkel idézték meg.  A Magyarországi Evangélikus Egyház az Üllői út sarkán álló, 1867 környékén emelt épületet 1902-ban vásárolta meg, a mellette levő Szentkirályi utca 51. szám alatti telket pedig 1905-ben, mely telekre Francsek Imrével, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának építészével terveztették meg a neoreneszánsz, klinkertéglás épületet. 

 

A hazai protestáns egyházaknak későn épült ki központi szervezete, csak a 19. század polgárosodásával lépett fel az igény ezek kiépítésére, s az evangélikus egyház igyekezett létrehozni egy levéltárral, könyvtárral ellátott országos intézményt a fővárosban. Ma is itt működik a levéltár, a könyvtár, az országos felügyelőség, valamint a gyűlésteremként is használt kápolna is, mely a Szentkirályi utcai épület felső traktusában kapott helyet, így természetes fényárban úszik. 1909-től 1949-ig itt működött az evangélikus egyetemi kollégium, a Luther Otthon, melynek egykori kollégistája Maléter Pál, akinek emlékét 2008. november 4. óta a Krasznai János szobrászművész által készített emléktábla őrzi.  

 

 

1908-ban költöztették ide az evangélikus egyház addig a Deák téren működő levéltárát, melynek alapítását az evangélikus egyház országos közgyűlése határozta el 1812-ben.  A levéltár gyűjteménye nem organikus fejlődés eredménye, hanem az ország különböző pontjairól, sok év alatt családi, gyülekezeti gyűjteményekből, valamint vásárlások során összegyűjtött iratgyűjtemény, így a történeti Magyarország egészére kiterjedő forrásanyag található egy helyen, s így az evangélikus egyház országos szintű intézménye lett. József nádor felesége, Mária Dorottya főhercegnő például jelentős iratgyűjteményét ajánlotta fel az evangélikus levéltárnak.

 

A gyűjtemény legértékesebb darabja Luther Márton 1542-es 6 oldalas „magánjellegű” végrendelete, melyet a neves műgyűjtő, az egyébként katolikus arisztokrata családból származó Jankovich Miklós vásárolt meg egy 1804-es észak-németországi aukción, s később a levéltár tulajdonába is az ő jóvoltából került a levéltár máig egyik legértékesebb darabja, melynek sorsáról Jankovich 1815-ös végrendeletében rendelkezett. A levéltár gyűjteménye nem szerves, hiszen 1812-ben kezdték gyűjteni az egyháztörténeti iratokat, visszamenőleg is. Az iratokon kívül említésre méltó egy 1896-ban, Besztercebányán készült „millenáris szekrény”, mely az evangélikus, szlovák hátterű Zsilinszky-családtól került a levéltár tulajdonába. A szekrényen Zsilinszky Mihály, Bajcsy-Zsilinszky Endre szabadkőműves nagybátyjának monogramja található. A felvidéki szabad királyi városok igen erős evangélikus hagyományából következően a levéltárban sok a szlovák nyelvű anyag, az iratgyűjteményre egyébként is erősen jellemző a többnyelvűség, így a magyaron és a szlovákon túl a latin, német nyelvű iratok. Mára e kiemelkedő fontosságú forrásgyűjtemény anyagának jelentős része digitalizált formában is elérhető az interneten.

 

Az Evangélikus Országos Könyvtár a levéltárhoz hasonlóan szintén viszonylag későn jött létre, így nem tud átfogó gyűjteménye lenni a hazai evangélikusság történetének, azonban gazdag művelődéstörténeti anyaga miatt mégis kiemelkedő jelentőségű a magyarországi evangélikusság számára. A székházban található könyvtári állományokat 1957-ben egyesítették, ekkor jött létre hivatalosan az Evangélikus Országos Levéltár.

A könyvtár 120 ezres állományának egynegyedét (mintegy 28 ezer kötet) a védett főúri könyvtár, a Podmaniczky–Degenfeld házaspár (Podmaniczky Géza báró és Degenfeld-Schomburg Berta grófnő) kiskartali kastélykönyvtárának gyűjteménye adja. E gyűjteményt a gyermektelen Podmaniczky–Degenfeld házaspár örököse, Degenfeld Pál gróf ajánlotta fel a Magyarországi Evangélikus Egyház számára 1929-ben, azzal a kikötéssel, hogy az eredeti historizáló, empire bútorzatot és elrendezést megtartják az új helyszínen. A Degenfeld-család mint polgárosult, németes műveltségű család, művelődéstörténeti ritkaságokat, köztük illemtani, tánctörténeti, kerttörténeti könyveket halmozott fel. Degenfeld-Schomburg Berta csillagászattal is foglalkozott, szakkönyvtárat alakított ki, s ez ma a Budai Csillagvizsgáló (Gellérthegyi Csillagda) könyvtárának alapját adja. 

Az evangélikus könyvtár másik fontos főúri gyűjteménye a mintegy 15 ezres történészi szakkönyvtár, a Radvánszky-gyűjtemény.  Ez a második világháború után került az evangélikus egyház tulajdonába Radvánszky Kálmán báró felajánlása nyomán, bútorzata azonban a sajókazai Radvánszky-kastélyban maradt. E gyűjtemény különlegessége a Radvánszky-család által megőrzött, s mára az evangélikus egyház tulajdonában levő 1874-ben, a család könyvtárából előkerülő Balassa-kódex. 

Az Evangélikus Országos Könyvtár a felújítás során új olvasóteremmel bővült ki.

 

Benczúr László: A Magyarországi Evangélikus Egyház székháza (259. o.)

Czenthe Miklós: A Luther-végrendelet (16-19. o.)

Czenthe Miklós: Az Evangélikus Országos Levéltár (214-216. o.)

Mányoki János: Az Evangélikus Országos Könyvtár (217-219. o.)

[In: Kollega Tarsoly István, Kovács Eleonóra (szerk.): A Magyarországi Evangélikus Egyház. Tarsoly Kiadó, Budapest, 2015.]