Gótikus boltívű ablakfülkék, napóra, egy nehezen böngészhető (és a neveknek csak a helyét tartalmazó) családfa, sőt még egy titokzatos szobor is díszíti a házat. A kanyargó indákkal díszített vasrácsos kapun belépve ugyanez a hangulat ragadja magával az embert. A kőcsipkés korláttal szegélyezett lépcsősorok zömök, faragott ajtókhoz vezetnek, mindenütt csúcsíveket, keresztboltozatos mennyezetet láthatunk, a szűk udvarra pedig vaskos kőoszlopok között, loggiáról nyílik kilátás. Minden részlet valamilyen érdekes történetet sejtet, az egész palota azt sugallja, hogy itt egy korántsem hétköznapi família lakott.

A GSCHWINDT-CSALÁD

A bejárattól balra található mellszobor Gschwindt Ernő emlékét őrzi, ő a vállalkozó Gshwindtek harmadik generációjának tagja. A család előkelőségét és - nem mellesleg - vagyonát, az ő nagyapja, Mihály alapozta meg. Gschwindt Mihály 1817-ben Győrben született. 1846-ban már Pesten nyitott boltot, ekkor még dohánykereskedéssel foglalkozott. Az 1850-es években vásárolta meg az Üllői út és a József körút sarkán álló Günther-féle élesztő- és szeszgyárat, amit nemsokára likőr- és rumgyártással is kiegészített. A gyár egyre sikeresebb lett, ami tulajdonosának nemcsak pénzügyi hasznot, de társadalmi elismerést is hozott. Mihály 1872-ben nemesi címet nyert, az ehhez járó címerrel és előnévvel együtt. A család ezentúl a Győri Gschwindt címet viselte, címerüket az iparra utaló fogaskerék és a szorgalmat jelképező méhecskék díszítették.

Gschwindt Edit férjével, Gróf Hadik Antallal az esküvőjük napján

Mihályt fia, György követte a vállalkozás élén. Ő volt ennek a háznak az építtetője is, a tervezéssel P. Tóth Sándort bízta meg. György amellett, hogy édesapjához hasonlóan tehetséges vállalkozó volt, számos egyéb  területen is otthonosan mozgott. Érdekelték őt a kor technikai újdonságai: benevezett az 1913-ban rendezett az Adria-Tátrai automobil túraútra, s a nyolc napig tartó versenyen elsőként ért célba. Igazi rajongója volt a komolyzenének, olyannyira, hogy saját műkedvelő zenekarával többször is fellépett különféle rendezvényeken, de otthonában is gyakran szervezett koncerteket. Az épület tervezésekor külön gondot fordított arra, hogy megfelelő helyet biztosítson a zenészek számára, az alagsorban alakíttatott ki számukra koncerttermet. Így a Gschwindt-palota járdaszinten található ablakai a szokásostól eltérően nem fáskamrákra nyílnak, hanem az egykori zenetermet rejtik. Ernő szobra szintén György kérésére került a homlokzatra.

Ernő sok tekintetben követte a családi tradíciókat, bizonyos szempontból túl is szárnyalta elődeit. Ő már egyetemi szinten elsajátította a szakmához szükséges tudást. Heidelbergben kémiát tanult, elvégezte a kereskedelmi akadémiát, majd 1907-ben átvette a vállalat vezetését. Vezérigazgatói munkája mellett tagja volt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságának, de jutott ideje a közügyekre is. Több szakmai egyesületben is szerepet vállalt, 1922 és 1931 között pedig még országgyűlési képviselő is volt. Mindezek mellett még a sport is érdekelte, 1923 és 1931 között a Ferencvárosi Torna Club elnöke volt.

A család hölgy tagjai szintén kivették a részüket a vállalkozás irányításából. Ernő halála után lánya, Edit vette át a gyár vezetését. A női vezérigazgató valóságos csodának számított akkoriban, de a hölgy fiatalsága is különlegesség volt az üzleti világban. Edit húsz évesen vette át a vállalat irányítását, így az egyik első és valószínűleg az egyik legfiatalabb vezérigazgatónő volt az országban. Az üzleti rátermettség mellett a sportszenvedélyt is örökölte édesapjától, teniszezőként ért el sikereket.

A Gschwindt gyár 1942-ben  FSZEK Budapest Gyűjtemény

SZESZ, ÉLESZTŐ, LIKŐR ÉS RUM

Gschwindt Mihály néhány év alatt kibővítette a Günther-féle gyárat. A mai Corvin mozi telkén álló üzemben a szesz és az élesztő gyártása mellett hamarosan megindult a rum és a likőr készítése is. Gschwindt még a gyártási mellékterméket is hasznosítani tudta. A lepárlás során keletkező forróvízből ugyanis fürdőt alakított ki, leleményességének köszönhetően 1869-ben megnyílt Józsefváros első köztisztasági fürdője. A gyár folyamatosan bővült, az 1900-as évekre már kinőtték a korábbi telepet, ami ráadásul a városfejlődés következtében már egyre inkább belterületnek számított. 1907-ben ezért Budafokra költöztették az üzemet. Gschwindt Ernő, az akkori vezérigazgató kutatólaboratóriumokkal is felszerelte a gyárat. Mindeközben a vállalat az ország többi részén is terjeszkedett: Nagykőrösön egy törköly- és konyakfőző üzemet létesítettek, Zalaszentgróton, Komlódfalun, Fülesden és Fehérgyarmaton pedig szeszfőzdéket állítottak fel. Később konzervgyártással is foglalkoztak, az 1930-as években pedig tejsavgyártásba kezdtek. A hosszú évtizedek alatt felépített családi kézben tartott vállalatot 1948-ban államosították, Budafoki Élesztő- és Szeszgyár néven működtették tovább.

AZ ÉLET VIZE

Titkos családi receptek időről-időre előbukkannak a város történetében, nem meglepő, hogy még film is született a témában. Szabó István 1999-es alkotásának “A napfény ízének” főszereplője ugyan a képzelet világába tartozik, ennek ellenére a valóságban is jelentős vállalkozások épültek egy-egy féltve őrzött receptúrára. Ma már sok helyen olvasható a Brázay-féle csodaszer története, de közismert a Zwack család találmánya, az Unicum is. Ez utóbbinak komoly konkurenciát teremtett a Gschwindt-féle főzet. Ők szerényen csak Aqua Vitaenek, azaz az élet vizének nevezték saját likőr- különlegességüket. Sajnos ez a recept mára már elveszett, korábban pedig hétpecsétes titokként őrizték, úgyhogy csak néhány elhintett adalék alapján tudunk ábrándozni az ízéről. A Pesti Naplóban megjelent hirdetés szerint narancshéjat használtak hozzá. Egyéb nyomokból  arra következtethetünk, hogy a likőr ízvilágában ez a gyümölcs dominált. A 18. századi patikákban aqua vitae néven még gyógyító szerként árultak egy narancsból és fűszerekből készített párlatot, nem kizárt, hogy Gschwindtéket ez a régi recept ihlette meg.

Gschwindt-likőrök reklámja Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Az államosítás után még egyszer megpróbálták újraéleszteni a híres likőrt. 1961-ben a Magyar Likőripari Vállalat igazgatója lelkesen nyilatkozott a Népszavának a nemrég érkezett narancsszállítámányról, ami a második világháborút követően nagyon sokáig hiányzott az országból. Természetesen az újra megjelenő déligyümölcsből rögtön szerettek volna alkoholt készíteni. A cikkben még a régi márkát, az Aqua Vitae-t is megemlítik, bár a Gschwindt nevet azért ekkor nem illett hozzátenni.

AZ IDŐMÉRÉS TUDOMÁNYA

Az üzletemberek már Gschwindt György korában is vallották, hogy az idő bizony pénz. A folyton siető vállalkozóknak mindig tudniuk kellett, hány óra is van éppen, nehogy lemaradjanak egy fontos megbeszélésről, vagy netán lekéssék az üzleti útra induló vonatot. Talán ez, a 19. században megjelenő időkultusz is hozzájárult ahhoz, hogy Gschwindt még a háza falát is órával látta el, bár ez a napóra inkább értelmezhető az idő fontossága előtt tisztelgő szimbólumként, mintsem praktikus eszközként. Az épület neogótikus stílusához is jól illeszkedik ez a díszítés, a középkorban ugyanis a templomok, kolostorok és kastélyok falát gyakran látták el ehhez hasonló időmérővel. Napórát készíteni már önmagában bonyolult eljárás volt. Külön tudományterület, a gnomonika foglalkozott a szerkesztés módozataival, vaskos kötetekben gyűjtötték a számítással kapcsolatos ismereteket. A Gschwindt-palota falán is látható vertikális, azaz függőleges síkon elhelyezett napórákat tanácsos volt a kelet-nyugat irányú falon kialakítani, mivel itt egyszerűbb volt kiszámolni a tengely és az órákat jelző rovátkák elhelyezkedését. A szögek pontos meghatározása földrajzi területenként eltérő volt. A napóra ráadásul a csillagászati időt mutatja, így a helyi polgári idő kiszámításához további műveletet igényelt. A Gschwindt-palota esetében 9 méter magasra elhelyezett számlapot kell tanulmányozni a pontos idő megbecsléséhez. Ráadásul több évtizedig még így sem árult el semmit, mivel 1950-ben eltűnt az árnyékvetője, bár  önmagában az órát díszítő domborművek végett is érdemes volt elvégezni a kicsit nyaktekerő mutatványt. Szerencsére a hiányt azóta pótolták, úgyhogy most már újra próbára lehet tenni, és találgatni, hogy hány órát is mutat.

Szöveg: Bálint Angelika; fotók: Perényi László.
Háztól házig utcától utcáig 2. rész  Lektor: Sipka László (Józsefvárosi Önkormányzat; Civilek A Palotanegyedért Egyesület; Rév8 ZRT.) 2020.