fotó CAPE

házak, paloták

Mágnások és művészek nyomában Bródy Sándor utca 17.

2020. május 26.

A Bródy Sándor utca előkelő szomszédságában álló bérpalota meglepetések sorát tartogatja. Az egyszerűnek tűnő utcai ajtón belépve olyan, mintha a nyüzsgő belvárosból egy felfedezésre váró, zárt világba csöppentünk volna.

KETTŐ AZ EGYBEN  Bérpalota és bérház dupla udvarral

A kocsibehajtót lezáró kovácsoltvas ajtón keresztül egy hosszan elnyúló kertbe érkezünk, de ezzel még nincs vége a látnivalóknak, hiszen a kertből egy másik udvarba is át lehet jutni. A külsőségeken túl a ház története is sok érdekességet rejt, múltja ugyanis kötődik a Podmaniczky családhoz és Krúdy Gyulához is, később pedig Kádár Béla festőművésznek adott otthont. Ráadásul egy olyan épületről van szó, ami palotának indult, később bérházzá alakult.

A mai épület alapját Podmaniczky László építtette 1871-ben, a tervezéssel Vassél Alajost bízta meg. Ekkor még egy kisebb, kétemeletes házat húztak fel, a homlokzat kovácsoltvas erkélye árulkodik arról, hogy a báró az első emeleten lakott családjával. Praktikus választás volt számára a Bródy Sándor utcában építkezni (korabeli nevén Főherceg Sándor utcában), hiszen családja előkelősége és vagyona révén a főrendiház örökös tagjai közé tartozott. A főrendiház pedig ekkoriban, önálló parlamenti épület hiányában, a Nemzeti Múzeumban ülésezett. A bárónak így csak egy kellemes sétát kellett tennie ahhoz, hogy ki tudja venni a részét a haza ügyeinek irányításából.

A ház tehát előkelőség és praktikum szempontjából is megfelelő volt, Podmaniczky László azonban mégis úgy döntött, megszabadul tőle. 1889-ben elcserélte ingatlanát egy Heller Richárd Kelemen nevű földbirtokossal. Új tulajdonosa nem sokáig élvezte a ház birtoklását, két év múlva már tovább is adta Gencsy Sándornak, Szilágysomlyó polgármesterének. Valószínűleg Gencsy befektetésként vette meg a palotát, egyéb üzleti ügyei is Pesthez kötötték őt. Tagja volt ugyanis a Pesten bejegyzett Szilágysági Helyi Érdekű Vasúttársaságnak. Cégtársai között a korabeli gazdasági élet befolyásos vállalkozóinak neveit olvashatjuk, mint Sváb Sándorét vagy Csetei Herzog Péterét. Sajnos mindezek ellenére úgy tűnik, hogy egy időre anyagi zavarba került, ugyanis 1896-ban csődeljárás miatt árverésre kellett bocsájtania a házat. A Budapesti Bankegyesület Részvénytársaság szerezte meg a tulajdonjogot, tőlük vásárolta meg az egykori Podmaniczky-palotát Szávozd Richárd gazdasági főtanácsos. Az épület új birtokosai közül már egyikük sem lakott ténylegesen a házban, ezzel az épület funkcióját tekintve bérpalotából bérházzá minősült.

Bródy Sándor utca 17 az eredeti kétemeletes ház homlokzata  Forrás: BFL XV..17.d.329-36625

A tulajdonosváltás egyben az építés történetében is fordulópontot jelent, Szávozd Richárdnak köszönhető a ház kibővítése. Az eredetileg kétemeletes palota utcafronti és udvari részeit Szávozd előbb három, majd négy emeletessé bővítette, a hátsó rész alacsonyabb maradt, így az udvar világosabb, több fény jut a kertnek.

A PODMANICZKY CSALÁD

A Podmaniczky név ismerősen csenghet a Budapest története iránt érdeklődők számára, hiszen szinte nincs olyan fontos területe a 19. századi városfejlődésnek, amire Podmaniczky Frigyesnek ne lett volna valamilyen befolyása. A Podmaniczky család már Frigyes tevékenységét megelőzően is jelentős szerepet játszott a magyar kulturális életben. László, a ház első tulajdonosa szintén követte ezt a családi tradíciót, aktív közéleti szerepet vállalt. Keresztnevét nagyapja és édesapja után örökölte. Ám még a két idősebb László katonai pályán mozgott, addig a legifjabb inkább politikusként tevékenykedett. A felsőház tagjaként rendszeresen részt vett az országgyűléseken, emellett a pesti magyar-német evangélikus egyház felügyelője is volt.

EGY BOHÉM GAVALLÉR

Krúdy Gyula a Sándor utcában

“Én itt egy-két évig a Józsefvárosban csavarogtam, koplaltam, rongyoskodtam”  

A pályakezdő írók élete sajnos kevés esetben szól az anyagi jólétről, Krúdy Gyulának is időbe telt, míg meghódította a főváros irodalmi közönségét. Természetesen addig sem tétlenkedett, a lehető legtöbb helyen megpróbálta elhelyezni írásait, és ezzel párhuzamosan igyekezett felfedezni a környék legjobb kocsmáit. Na, de hogy is került Krúdy a Főherceg Sándor utcába?

Krúdy életpályájának pesti szakasza 1896 táján kezdődött. A város éppen a millenniumi ünnepségek fényében pompázott, Krúdy is azzal a megbízással érkezett, hogy tudósítson az eseményről. Persze irodalmi karrierje kiépítése szempontjából is a főváros kínálta a legtöbb lehetőséget, nem csoda, hogy az anyagi nehézségek ellenére is a maradás mellett döntött. Józsefváros ekkor még külvárosinak számító részein bérelt magának hónapos szobákat, albérletről albérletre járta a környéket. Lakott többek között a Gyöngytyúk utcában (ma Gyulai Pál utca), a Vas utcában, a Zerge utcában (ma Horánszky utca) és a Práter utcában is. Valamennyi esetben szegényes körülmények között élt, ám ez a Sándor utcai előkelő palota kilóg a sorból. Az, hogy Krúdy rövid időre ebbe a házba költözhetett, az édesapjának köszönhető. Apja próbálta meggyőzni őt, hogy folytassa jogi tanulmányait. Még Pesten is meglátogatta, hogy jobb belátásra bírja őt. Kifizetett számára egy jobb szobát a Sándor utcában, még tankönyveket is vásárolt abban a reményben, hogy az ifjabb Krúdy Gyula beiratkozik az egyetemre. Az apa bánatára, és egyben az irodalomrajongók későbbi örömére azonban Krúdy makacs maradt, ő szépíró akart lenni. Egyedül nem tudta fizetni ezt a bérleményt, hamarosan tovább költözött a Vas utcába, majd a József utcába.

“Ebből az időkből Iokoff kocsmájára emlékszem” - írta később Krúdy a Józsefvárosban töltött éveiről. Iokoff, (vagy Ivkoff) bolgár bormérő az Ühtritz-házban (József utca 2.) működtetett kocsmát, Krúdy több írásában is feltűnik az alakja. Krúdy otthonos volt a környék többi kávémérésében is. Délelőtt általában írt, délután a szerkesztőségeket, este pedig a kocsmákat járta. Ebben az időszakban gyakran vett részt az Auróra Kör ülésein is, itt ismerkedett meg első feleségével, Spiegler Bellával. A házasság költözéssel járt, az ifjú pár Bella édesapjának Király utcai lakásában rendezkedett be. Krúdy Gyula budapesti vándorlása ezzel a fordulattal korántsem ért véget, a város számtalan zugában megfordult még, mintha csak ihletet keresve járta volna az utcákat. Józsefvárosi élményei is bőséges irodalmi anyaggal látták el őt, a környék kocsmái és lakói visszatérnek későbbi írásaiban.

A KÉT UDVAR REJTÉLYE

A kapun belépve először a kert látványa ragadja magával az ide látogató figyelmét, de szemfüles épületbejárók észrevehetnek egy kis átjárót a bal oldali részen, a hátsó, kétemeletes traktusban. A szűk folyosó pedig mintha egy különálló, kétemeletes kis ház belső kertjébe vezetne. Pedig szó sincs két házról. A rejtély megoldása Szávozd Richárd bővítési terveihez kötődik. Podmaniczky László idejében az oldalsó szárnyak még egy nagyobb kertet vettek körül, ami már az 1870-es években is ritkaságszámba ment a városban. Úgy tűnik, a bővítésnél is elég nagynak tartották ezt az udvart akár két épületrész számára is. Szávozd egy új szárny építésével kettévágta az udvart, így növelte a bérbe adható lakások számát. A hátsó részben így most egy csendes kis kertre bukkanhatunk, amely közepén még egy ódon kút is rejtőzik.

« vissza