Interjú
Magyarnak született, magyarként halt meg a világhírű francia festő
2015. szeptember 22.
Fiedler Ferenc, vagy, ahogyan a világon mindenhol ismerik, Francois Fiedler a Palotanegyedből indult, majd a második világháborút követően, Franciaországban alkotott együtt a kor legnagyobb művészeivel. A sokáig méltatlanul hanyagolt alkotóról Fiedler Péter, a festő művészeti hagyatékának gondozója, a Fiedler Alapítvány elnöke mesélt.
A H13 Diák- és Vállalkozásfejlesztési központban találkoztam a festő unokaöccsével, aki páratlan odaadással, hittel és elkötelezettséggel gondozza 2001-ben elhunyt nagybátyja hagyatékát. Hiába készül fel az ember alaposan egy témából, semmi nem helyettesítheti a személyes beszámoló meghittségét és hitelességét, valamint a mély érzelmeket, amelyeket Fiedler Péter szemében fedezhetünk fel akkor, amikor egykori családtagja munkásságáról beszél.
Tízévesen már olyan nagy mesterek képeit másolta, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo vagy Caravaggio. A tehetséget felismerve a művészetpártoló Nyírvidék c. lap is folyamatosan figyelemmel kísérte a gyermekzseni fejlődését: „Eredeti meglátásai, sajátos művészi technikái képein megnyilatkoznak. Különösen portrék készítésében nyilvánul meg a kis Fiedler rajzolási, festési művészete. Az arcok karakterét, a szemek lélekbeli szépségét csodálatos élethűséggel kelti életre.” – írták róla akkoriban.
Ugyanebben az évben – még mindig gyerekként – kap megbízást a kassai templom oltárának díszítésére. Ahogyan azt barátjának, a Sorbonne-i Egyetem műkritikus tanszékvezető professzorának sok-sok évvel később elmesélte, sehogyan sem sikerült visszaadnia a Krisztus szeméből sugárzó megváltó fényt, hiába próbálkozott különféle színekkel és ecsetvonásokkal. A problémát végül úgy tudta megoldani, hogy a szem közepén kilyukasztotta a vásznat. A történet két, Fiedlerre igen jellemző dolgot is elárul: a krisztusi téma gyerekként is elmélyült tanulmányozása egész további életét átható, mély vallásosságát vetíti előre, míg az alkalmazott heurisztikus megoldás a művészeti eszközök felhasználásának tudatalattira bízott, határtalan szabadságát jellemzi.
A kezdetek
A Fiedler család kassai volt, Ferenc 1921-ben még ott született, de a trianoni békeszerződés következményeként a tanárként dolgozó édesapja úgy döntött, hogy Nyíregyházára költöznek, hogy továbbra is magyar földterületen éljenek.
Az ifjú tehetség ötévesen már olajfestékkel festett vászonra és képeit ki is állították. „Gyerekkorában súlyos beteg volt, így a játszótéri élményeket egy maga által teremtett világgal helyettesítette.” – egészíti ki magát Péter, hiszen így könnyebb megérteni, miért is kezd művészettel foglalkozni valaki ilyen fiatalon.
Tízévesen már olyan nagy mesterek képeit másolta, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo vagy Caravaggio. A tehetséget felismerve a művészetpártoló Nyírvidék c. lap is folyamatosan figyelemmel kísérte a gyermekzseni fejlődését: „Eredeti meglátásai, sajátos művészi technikái képein megnyilatkoznak. Különösen portrék készítésében nyilvánul meg a kis Fiedler rajzolási, festési művészete. Az arcok karakterét, a szemek lélekbeli szépségét csodálatos élethűséggel kelti életre.” – írták róla akkoriban.
Ugyanebben az évben – még mindig gyerekként – kap megbízást a kassai templom oltárának díszítésére. Ahogyan azt barátjának, a Sorbonne-i Egyetem műkritikus tanszékvezető professzorának sok-sok évvel később elmesélte, sehogyan sem sikerült visszaadnia a Krisztus szeméből sugárzó megváltó fényt, hiába próbálkozott különféle színekkel és ecsetvonásokkal. A problémát végül úgy tudta megoldani, hogy a szem közepén kilyukasztotta a vásznat. A történet két, Fiedlerre igen jellemző dolgot is elárul: a krisztusi téma gyerekként is elmélyült tanulmányozása egész további életét átható, mély vallásosságát vetíti előre, míg az alkalmazott heurisztikus megoldás a művészeti eszközök felhasználásának tudatalattira bízott, határtalan szabadságát jellemzi.
1931 decemberében az első válogatott csoportos kiállítása nyílt meg az akkor megalakuló Benczúr Kör keretei között, a Nyíregyházi Városháza Dísztermében, egyedüli gyerekként az elismert felnőtt festőművészek között. A Nyírvidék c. lap a következőket írta róla: „Az alig tízéves Fiedler Ferike munkái valósággal bámulatba ejtik a látogató közönséget. Nem nehéz megjósolni, hogy néhány év múlva nagyon sok szépet fogunk hallani róla.”
Korán jöttek az első nemzetközi sikerek
A következő években a Budapesti Nyilvános Rajzpályázaton és a Londoni Nyilvános Rajzkiállításon is díjat nyert, majd tizenkét évesen egy II. Rákóczi Ferenc erdélyi és magyar fejedelemről, valamint egy vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóról készített képpel hívta fel magára a figyelmet, amelyeket közhivatalokban helyeztek el. Tizenévesen már a Szépművészeti Múzeum is vásárolta képeit. Tizenhat műalkotása – amit a magyar állam vásárolt meg – jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában található.
1938-ban Fiedlert választották ki, hogy induljon az Egyesült Államokban megrendezett plakátkiállításon, ahol szintén díjat nyer. Innentől kezdve minden évben seregnyi válogatott kiállításon vesz részt Magyarországon 1948-ig.
Palotanegyedből Párizsba
1940-ben költözött Budapestre, a Palotanegyedbe, ahol tanulmányait a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kezdte meg. Professzora felismerte, hogy „Fiedlerben művész vér csörgedez, és olyan tehetséggel van dolgunk, akinek kicsiszolása nemzeti kötelesség” és javaslatára átkerült a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára. Itt barátkozott össze Hantai Simonnal, Reigl Judittal, Országh Lilivel. A főiskolán Szőnyi István tanársegédje lett, akinek hamis papírok készítésében is segített az üldözöttek részére.
Párizsba érkezése után szinte azonnal absztrakt expresszionista stílusban festett. „Azonban nem szerette, ha beskatulyázzák. Ezt a kategóriát egyébként is inkább az Amerikában alkotók, a New York-i iskola festőinek definiálására szokták alkalmazni.” – teszi hozzá Fiedler Péter.
Párizsi ösztöndíjas útján rabul ejtették a kor meghatározó áramlatai, és 1948-ban Róma után Párizsban marad végleg. Rengeteget tanul és reprodukciókat fest a Louvre-ban. Leonardo félezer évvel korábbi írásai hatására erősen foglalkoztatta az állítás, miszerint „a kép nem a vásznon van, hanem a vászon és a szemlélő között”. A leonardói „képzelet dús látása” jegyében kezdődött el absztrakt festői korszaka.
„A nagybátyám soha nem riadt meg a kemény munkától, hiszen ebben az időben restaurálással is foglalkozott, melyből szintén rengeteget tanult.”
Találkozás Miróval
1949-ben részt vett a Grand Palais-ban rendezett „Salon des Réalités Nouvelles” negyedik kiállításán, majd 1950-ben felfedezte egy képét Miró, aki bemutatta a neves Maeght galéria tulajdonosának, Aimé Maeghtnak. Miró patrónusa és barátja lett Fiedlernek, akivel évekre megosztotta műtermét. Miró felismerte a fiatal művész tehetségének minden komponensét: a mindig újra szomjazó szellemiséget, a biztos technikai tudást, fraktális művészetét és a játékos anyaghasználatot. Fiedler a formák, a színek elhelyezésében, az arányok megválasztásában, az egyensúly megtalálásában végtelenül exigens volt: a keze alól kikerülő képek tökéletesek voltak a tökéletlen világban. Ekkoriban alakította ki azt a stílust, amellyel a fény és az árnyék játékának végtelen lehetőségét teremtette meg a vásznon.
1951-ben már az ismert legnagyobbak – Vaszilij Kandinszkij és Alberto Giacometti kiállításán, a fiatal tehetségek közül pedig Eduardo Chilida és Saul Steinberg – mellett mutatta be Fiedlert Saint-Paul-de-Vence-ban Maeght. Ekkor barátkozott össze Giacomettivel is, akivel együtt szerettek „kreatív csendben” alkotni. Fiedler elmondása szerint Giacometti – amikor dolgozott – alkotásának lázát az örök kételkedés is fűtötte.
Folyékony szobrászat
Fiedler akkor szabadult fel, ha dolgozhatott. Ekkoriban alakította ki azt a technikát, amely szinte harmadik dimenziót ad vásznainak, szoborszerűek a kapart és karcolt képei, „folyékony szobrászatnak” is nevezhetjük ezeket a felületeket.
Jellemzőek a hatvanas évek elejétől készült csurgatott képei, az úgynevezett „dripping” technikával készült munkái, amelyeket sohasem állványon festett, hanem vagy a falnak döntötte, vagy a földre tette le a vásznat. Azonnal a tubusból nyomta a festéket, az ecsetet szinte hagyományos módon nem is használta, mert csak az ecset másik végével csurgatta a festéket a vászonra. Ez a festészeti mód nagyon hasonlít a Pollock által alkalmazotthoz. Azonban, amíg Pollocknál a festékrétegek ellenére leláthatunk a vászonig, addig Fiedler vastagon befedi a vásznat festékkel. Alapozásnál és a festmény felületén is használta a gipszet, amelybe kaparással és véséssel ábrázolt. A festővászon gipsszel történő előkészítését a középkori reneszánsz mesterek óta alkalmazzák. Ez a vászonra felvitt festék tartósságát hivatott szolgálni, de csak a legigényesebb művészek készítették elő ilyen alaposan a festővásznat. Ezt már tizenéves korában elsajátította. Nagy gondot fordított az anyag megmunkálására, a textúrára is. Mindig a legjobb színekkel, festékkel és vászonnal dolgozott – életében ez volt az egyetlen luxus. Fontos volt számára a természet: a szabadban festett, a napfény az eső és a széljárás is hatott alkotásaira. Mind Saint-Paul-de-Vence-ban, mind később Párizsból kiköltözve a Fontainebleau-i erdő környékén saját műtermében és kertjében átadhatta magát a szabadban alkotás élményének. Festői korszakai a természethez, annak szimbólumrendszeréhez köthetőek: a föld, a fény, az ég, a szél és a hang ihlették a festményeit.
„Nem szeretett képeinek címet adni, szignálni, nem is datálta azokat, mert szerette újra meg újra elővenni munkáit, így nagyon sokáig dolgozott egy-egy festményén.”
A prehistorikus barlangrajzok is nagyon foglalkoztatták. A Lascaux-i barlangfestmények láttán tudatosult benne, hogy a grafika, a festészet és a zene forrásvidékén járt, és ezek a mágikus vonalak és színek, a barlangfalon ábrázolt mozdulatok erősen hatottak rá.
A keleti kalligráfiák világába Miró vezette be, ez rokonítja munkáit Miró művészetével. Ezen kívül Pollock és Rothko művészete ugyancsak komoly hatást gyakorolt rá.
Egy magyar művész Franciaországban
Már 1956-ban rendkívül sikeres önálló kiállítása nyílt meg Párizsban, a Galerie du Haut Pavé-ben, amelyről a Francia Televízióban is beszélt. 1965-ban az Alexandriai Biennálén Franciaországot képviselte, a következő évben részt vett a Picasso tiszteletére rendezett 6. Festészeti Biennálén Mentonban, és számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt a párizsi Maeght galériában, és Saint Paul de Vence-ban minden évben. Nagy esemény volt, amikor Malraux-val és a többi hírességgel megnyílt a Maeght Fondation épülete és parkja 1964-ben, ahol az egyik ikonikus darab Fiedler Triptichon (1959) című műve volt a kiállításon. Ez Európa első kortárs magánművészeti múzeuma, ahol később megvalósult Malraux álma, a Musée imaginaire (az 1973-ban rendezett kiállításon).
A nyarakat Chagall és Miró társaságában töltötte hosszú évekig Vence-ban, ahol rengeteget dolgozott. Chagall megállapította, hogy Fiedler vonalainak ritmusa szakítás a hagyományos értelmezési móddal, úgy érezte, hogy a festmények tetszőlegesen végtelenül folytathatóak bármely irányban. Miró beszélgetéseik során, Malraux pedig írásaival is hatott rá szabad asszociációs technikájának kialakításában. Szinte mindig zenét hallgatott festés közben: Bach, Monteverdi és a kortársak zenéje ihlette műveit.
Vence-ban és Párizsban, a Maeght galéria műhelyében és nyomdájában készítették elő metszeteit, illusztrációit több jelentős kötethez, valamint a galéria Derrière le Miroir címen kiadott exkluzív kiadványaihoz, amelynek első önálló Fiedler-száma 1959-ben jelent meg.
Fiedler a világban
Jelenleg Franciaországon kívül svájci múzeumokban és Maillorcán is rendeznek műveiből kiállításokat. 2014-ben több reprezentatív kollektív kiállításon is szerepelnek művei a Fondation Maeght 50.évfordulója alkalmából, és a Magyar Nemzeti Galériában is. 2012-től kezdődően láthatóan számos galéria és múzeum is újra felfedezte Fiedler munkáit, amelyek a párizsi Grand Palais-ban és Bruxelles-ben, Budapesten és Egerben, a Kepes Intézetben, a Makláry galéria kiállításain is megjelentek. 2012-ben egyedüli európaiként az ő munkáját válogatták be a New York-i centenáriumi Jackson Pollock kiállításra, Pollock egykori műterem-házába, ahol ma kutató és oktatóközpont is található. Az Európa legjobb művészeti galériái közé egyetlen magyarként most beválasztott budapesti székhelyű Kálmán Makláry Fine Arts Galéria hatalmas szerepet vállal Fiedler Ferenc művészetének hazai bemutatásában.
Fiedler Ferenc helyét a művészettörténetben Octave Nadal a Sorbonne-i Egyetem tanszékvezető professzora az alábbiak szerint összegzi „Francois Fiedler, aprés le silence ” c. esszéjében:„Fiedler újítása, hogy az egyedi technika nála a térhez vezet, a szín és textúra új kapcsolatának határához, s a továbbiakban magához az új festészeti technikához, jóval megelőzve a teória megfogalmazását, ahogy azt 1945-től képei is bizonyítják. A fokozatosan kimerülő figuratív technikák az abszolút „meztelenséget” készítették elő s a térre való hirtelen áttérés volt a nonfiguratív igazi forradalma a festészetben, a formátlanság, mint festmény teremtőerejének forradalma. Fiedler ezt ragadta meg intuitív módon”.
Érdekes és jellemző egész munkásságára e néhány mondat egy, még 1974-ben kelt leveléből: „A szép hozzákötődik az újhoz és az egészen régihez. Minden, ami szép, egyszer új volt. Ami zavaró, az a félmúlt, mert akadályozza a keletkező jövőt, ezért vissza kell utasítani. „
A cikk Fiedler Péter és dr. Kádár Anna, a Fiedler Művészeti Alapítvány kurátorai által készített kronológiára támaszkodik.
