Mielőtt azonban megtudnánk, hogyan látja Budapest ikonikus épületét egy húszas évei végén járó, fiatal lány, kezdjünk egy építészeti barchobával.

Melyik épület lehet ez?

Neobarokk stílusban épült, neoreneszánsz elemekkel tarkított épület. Megjelenik benne a rokokó és a biedermeier. Külsejére a drezdai barokk, belsejére pedig a XV. Lajos-féle stílusirányzat a jellemző. Építtetője, gróf Wenckheim Frigyes. Az épület 1887-ben épült és 1889-ben nyitotta meg kapuit. Rácsait, bejáratait és kandelábereit a kovácsoltvas-művesség jeles magyar képviselője, Jungfer Gyula készítette. A mai díszbejárat kovácsoltvas kapui 1897-ben készültek el. Kezdetben a grófi családnak nyújtott tartózkodási lehetőséget pesti útjai során, majd 1931-ben a nagyközönség előtt is megnyitotta kapuit és vált Budapest egyik legfontosabb könyvtárává. Természetesen ez a Szabó Ervin Könyvtár.

Fanni nem budapesti. Tanulni jött ide, mint hozzá hasonlóan sok huszonéves. Így látja ő a felsőoktatásban eltöltött éveinek állandó helyszínét:

Egy ötvenes években épült városból érkeztem, az akkori kornak a stílusjegyeit magán viselő építészeti környezetből. Ezért, amikor először mertem bátrabban nekivágni a városnak, nem győztem rácsodálkozni az engem körülvevő történelemre. A tanulmányaim miatt szükségem volt rá, hogy keressek egy könyvtárat. Frissen megismert, tősgyökeres pesti barátaim mind azt javasolták, menjek „a Szabó Ervinbe”. Ők ezt olyan természetesen mondták, mintha csak a közeli abc-ről lett volna szó. Nekem hosszas, internetes útvonaltervezés után sikerült csak megtalálnom, hogy hogyan is juthatok el oda. Ennek köszönhetően ismertem meg a Palotanegyedet is.

Alig vártam, hogy elinduljak, hiszen a terület megnevezése már önmagában csábítóan hangzott. A Kálvin tér autódudáktól hangos csomópontja után egyszer csak az 1900-as évek Budapestjén találtam magam, a Reviczky utcában. Macskaköves járda, csinosra metszett fák, kis padok és egy gyönyörű épület homlokzata fogadott. Mintha visszacsöppentem volna a századfordulóba. Szinte halottam, amint a konflisokat húzó lovak patája kopog az utcán, láttam a kalapjukat megemelő, sétapálcás urakat felém biccenteni, magamat pedig a hosszú ruhámat megemelve belépni az egyik kalapboltba. Varázslatos volt. Nehezen tudtam visszaterelni figyelmemet eredeti célom felé: könyvtárba készülök, tanulnom kell.

Felnéztem az épület homlokzatára, és nem akartam hinni a szememnek, hogy megérkeztem „a Szabó Ervinbe”. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Imádom a könyveket, szeretek könyvtárba járni és örömmel tölt el, ha egy szép épületet megcsodálhatok. És mindezt egyben? Az épület bejáratánál fiatalok beszélgettek megpakolva fontosabbnál fontosabb irodalmakkal. Mégis jó helyen járok. Megálltam a nehéz faajtóval szemben, és lenyomtam a kilincset. Egyszerre jelent meg előttem a múlt és a jelen. A beiratkozáshoz használt számítógépek, a kölcsönzést segítő elektronikus rendszer, a beléptető kapuk, a ruhatár számzáras szekrényei a jelenemet tükrözték. De felmentem a kovácsoltvas korlátokkal szegélyezett lépcsőkön a kristálycsillárokkal díszített, hatalmas, előkelő fotelekkel és fa olvasóasztalkákkal berendezett termekbe, és szinte halottam, amint bejelentik, hogy a bált megnyitották. Tényleg nem hittem a szememnek. Azt hiszem, az első alkalommal talán nem is kölcsönöztem ki semmit, csak sétáltam teremről teremre. Lenyűgözött. Különlegesnek éreztem magam.

Hazaérve átolvastam a könyvtár internetes oldalát és megtudtam, hogy a szakkönyveken és szépirodalmi gyűjteményeken át, a hatalmas folyóirat böngészési lehetőségeken túl itt található a Budapest gyűjtemény, lehet keresgélni a zenetárban is, valamint az ország legnagyobb szociológiai gyűjteménye is itt kapott helyett. A könyvtár nem csak könyveket rejt, hanem rendszeresen helyet biztosít kiállításoknak, irodalmi és zenei rendezvényeknek is.

Ha valaki úgy érzi, hogy nem tud vele betelni (ahogy jómagam sem), annak rendkívüli lehetőséget biztosítanak az itt dolgozók. Minden hónap második szombatján vezetett sétára invitálják az érdeklődőket. Előzetes bejelentkezés nem szükséges. Indulás 11 órakor a könyvtár aulájában található központi információs pulttól. 

Ahogy maga a könyvtár is fogalmaz: a régi és az új összhangjának különleges példája ez az épület. Számomra is az. Most már én is tudom, hogy mit jelent bemenni „a Szabó Ervinbe”.