Interjú

Palotanegyed, a mi otthonunk

2019. október 4.

A Palotanegyed sokunk lakóhelye és még többünk otthona. Új sorozatunkban olyan emberekkel beszélgetünk, akik itt élnek, munkálkodnak vagy teremtenek maradandó értéket a helyiek és az utókor számára. A kérdések ugyanazok, a válaszok mögött azonban különböző emberek jelennek meg, akikben egyvalami közös: szenvedélyük a Palotanegyed. Ari Kupsussal, a finn származású, húsz éve Magyarországon élő galériatulajdonossal beszélgettünk.

Kérem, mutatkozzon be azoknak, akik esetleg még nem ismerik.

A Bródy Sándor utcában lakom, itt van lakásom és itt található a galériám is, amit 11 évvel ezelőtt nyitottam meg. Kortárs, fiatal magyar művészek bemutatása a fő profilja – most éppen Révész Annának, egy nagyon tehetséges képzőművésznek látható a kiállítása, aki az idei évben végzett az egyetem festő szakán.  Létrehoztam egy alapítványt is, amely évi rendszerességgel nyújt támogatást képzőművészeti és komolyzenei tanulmányokat folytató tehetséges magyar diákoknak. A képzőművészeket tizedik éve támogatjuk - idén például 16 fiatal magyar festő kapott ösztöndíjat a galériától -, de a Zeneakadémia hallgatóinak létrehozott ösztöndíj már kétszer ennyi idő óta létezik. Emellett rendszeresen szalonkoncerteket rendezek itt, a Palotanegyedben.

Mikor ismerte meg a városrészt és miért döntött úgy, hogy hosszú távra tervez itt?

1999-ben jöttem Magyarországra – előtte Varsóban, a lengyel fővárosba éltem – és három hónapig a budai oldalon béreltem lakást. Minden magyar ismerősöm Budát ajánlotta, én meg persze hittem nekik. De egy idő után rájöttem, szép Buda, de a város központja mégis csak Pest, így átköltöztem. 2000 tavaszán vásároltam meg a Bródy Sándor utcai lakásomat. Mondanom sem kell, másként nézett ki a környék akkor, a Palotanegyed nem sokban különbözött Józsefváros többi részétől – de számomra már akkor a legérdekesebb, a legvonzóbb része volt Budapestnek. Tudni kell, hogy mikor Magyarországra érkeztem, nem tudtam semmit a városról, egy szót sem beszéltem magyarul. Ám az első év alatt megtapasztaltam, hogy a helyiek nem akarnak Józsefvárosba költözni, hiába találhatók itt a legszebb épületek. Mondtam is: nagyon köszönöm a kommunistáknak, hogy ezzel a kerülettel egyáltalán nem foglalkoztak, így legalább – igaz, lerobbanva – de megmaradt minden úgy, ahogyan eredetileg volt. Azóta persze más a helyzet, sok magyar ismerősöm költözött ide, sőt nem kevesen külföldről is. Hogy hosszú távra tervezek-e? Persze. Húsz éve élek itt, ez mi, ha nem hosszú táv?

Mennyire elégedett a helyben tapasztalható körülményekkel, illetve milyen változásokat tapasztalt a környéken, mióta kapcsolatba került Józsefvárossal?

Mint mondtam, hatalmas változások történtek. Az itt töltött húsz év első felében nem nagyon történt semmi Budapesten, de utána felgyorsultak a dolgok. Emlékszem, az itteni polgármester is idősebb ember volt, nem volt a változás híve. Én megérkezésemkor megláttam az épületek szépségét – mondtam is az ismerőseimnek, emeljék fel a fejüket, nézzenek a fel házakra és csodát fognak látni.  Ma már nem kell az egykori szépséget keresni a romok mögött, szépen sorra újulnak meg az épületek, kezdi visszanyerni a környék az egykori fényét. Ideköltözésemkor az V. kerületben több mint kétszerese volt a lakások ára az itteninek – ma már nem nagyon van különbség. Nagyon sok múlik azon, mennyire aktív az önkormányzat. Tudom, nem Palotanegyed, de szintén Józsefvároshoz kapcsolódik: kissé tartottam a Corvin negyed épülésekor, mivel nem szeretem annyira a modern épületeket, de azt kell mondjam, nagyon jól sikerült. Fantasztikus hangulata van, tele van élettel, jó arra sétálni. Visszatérve a szűkebb otthonomhoz: amit fontosnak tartok még, hogy kialakult egy közösségi érzés, az itt lakók egyre büszkébbek a Palotanegyedre. Sokan nagyon aktívak, itt említenem meg jó példaként a Civilek a Palotanegyedért Egyesületet. Amit ők csinálnak, az nagyon hasznos és példaértékű.  

Ha előretekint, mondjuk 10 évet, hogyan látja a Palotanegyedet és a fejlődés irányát?

Nekem tetszik a mostani irány. Ha ez így folytatódik, Budapest legjobb kerülete lehet Józsefváros. Remélem, folytatódik a megkezdett munka, mert szeretném a városrészt teljesen felújítva látni. Szeretném, ha megmaradna a kisvárosias, csendes arca a Palotanegyednek itt, a nagyváros szívében. Bontani nem engednék semmit, csak ami elkerülhetetlen – szerencsére erre nem is nagyon volt példa mióta itt élek. Sok turista fog ide érkezni – már most is nagyon sok jön évről-évre, de továbbra sem szabad engedni, hogy ennek az itt lakók lássák kárát. És persze szeretnék sok fát, zöldterületet, de tudom, ez nem egyszerű egy ilyen sűrűn beépített kerületben. Egyszóval olyan Palotanegyedet szeretnék látni, mint amilyen a mostani, csak még szebbet, tisztábbat.

« vissza