Újabb építészeti barchobánk megfejtése a korábbinál is egyszerűbbnek ígérkezik.

Budapest VIII. kerületében, a Palotanegyedben, a Múzeum körúton található. Az épület klasszicista stílusú, 1837–47 között épült, tervezője Pollack Mihály építész, alapítója pedig gróf Széchényi Ferenc. Funkcióját tekintve ahogy régen, úgy ma is múzeum, mely a magyar történelem tárgyi emlékeit gyűjti össze és mutatja be. Természetesen ez a Magyar Nemzeti Múzeum.

Végre májusban járunk. A hosszú téli szürkeség után az első olyan hét következett, amelyiken igazán melegen sütött a nap. Ráadásul péntek volt, ami azt jelentette, hogy szabad a délutánom. Gondoltam hazasétálok. Kávéval a kezemben, fürkésző tekintettel jöttem végig az útvonalamon azt figyelve, hogy az épületek között hol szűrődik be némi fény, hogy egy kicsit megmelengethessem az arcomat. És akkor hirtelen elém tárult. A forgalmas főút mellett állt méltóságteljesen. Nem villogott rajta neon felirat, de fehér falai csak úgy szikráztak a tavaszi napsütésben. Besétáltam a kertbe és felnéztem rá. Lenyűgöző, monumentális épület. A felfelé vezető lépcsősor napfényben fürdött, így másokhoz hasonlóan én is leültem az egyik fokára. És akkor megint elfogott egy ismerős érzés.

Én egy olyan városból érkeztem – lassan már tíz éve – amelyiknek alig ötvenéves múltja van. Ezért - amikor megállok Pesten szétnézni, szinte átjár az érzés, hogy előttem már hányan és kik járhattak azon az úton, ahol most éppen én sétálok. Ez jutott eszembe akkor is. Mi mindent látott már ez az épület? Mi mindent rejt magában? A múzeum a múltunkat őrzi, és a jövőnkhöz tesz hozzá. Úgy képzeltem, hogy egy bölcs, idős nagypapa karosszéke mellett ülök, és hallgatom a történeteit. De vajon miről mesélhetne?

Az épület történetével kezdené. 1802. november 25-én Széchényi Ferenc gróf úgy döntött, hogy gazdag gyűjteményét édes hazájának, a közösség hasznára, javára adományozza örökre és visszavonhatatlanul. Az adomány 11884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 aranyérmet, emellett címereket, régiségeket, valamint néhány festményt tartalmazott.

Majd a múzeum sorsával folytatná. A Magyar Nemzeti Múzeum tervezésével a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját, Pollack Mihályt bízták meg. Az építkezés 1837 és 1847 között zajlott. A homlokzat timpanonjának szobordíszeit Rafael Monti müncheni szobrász készítette. Középen Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, bal felől a történelem és a hírnév megszemélyesítőinek nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a vele átellenes sarokban lévő pedig a Drávát szimbolizálja. A múzeum főlépcsőházának falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.

Kiemelné, hogy milyen fontosabb események zajlottak az életében, hiszen megkerülhetetlen azok történelmi értéke. A múzeum jelentős szerepet játszott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában. 1848. március 15-én a homlokzat előtti tér a forradalom egyik fontos színhelye volt, ahol a hagyomány szerint Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti Dalt. A múzeumi díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felső háza. (Később, a mai parlament megépüléséig a felsőház végig működött.) Ezen időszaktól a Nemzeti Múzeum épülete nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény befogadóhelye, hanem egyben a nemzeti szabadság jelképe is. Ezt fejezi ki az is, hogy nemzeti ünnepünkön a központi állami megemlékezést évről évre a múzeum előtt tartják.

Majd egy kicsit könnyedebb témával folytatná, és beszélne kicsit a kertről is. A múzeum esztétikus környezetének kialakítására tervezték meg a múzeumkertet. A szükséges anyagiak összegyűjtésére koncerteket rendeztek, melyek előadóművészei (karnagyai) között Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is szerepelt. A múzeumkertben az elmúlt másfél száz évben számos irodalmi és történelmi személyiségnek állítottak emléket. Elsőként 1860-ban Berzsenyi Dániel szobra került a kertbe, majd egy évre rá Kazinczy Ferencé. A kertben található még Kisfaludy Károly és Kisfaludy Sándor, az alapító gróf Széchényi Ferenc, a természettudós Herman Ottó, az 1848-49-es szabadságharc két idegen katonai vezetője, Alessandro Monti és Jozef Wysocky, valamint Giuseppe Garibaldi szobra. A legjelentősebb emlékművet, Arany János ülőszobrát Stróbl Alajos alkotta, mely 1893 óta díszíti a múzeumkertet. Említésre méltó még a lépcsőtől balra található márványoszlop, amely a római Forum Romanum-ról származik. A kert ma is aktív színtere a város kulturális életének, itt kerül megrendezésre minden évben a "Múzeumok Majálisa", idén május 16-17-én.

Már megy le a nap, kezd hűvösödni, képzeletbeli történetmesélőm is fárad, lezárja gondolatait. Micsoda visszaemlékezés volt. És ez csak a külső. De tudjuk, hogy az igazi értékek mindig a felszín alatt lakoznak. És hogy mit mesélne a bent őrzött kincseiről? Azt mindenki „meghallgathatja”, ha körülnéz a múzeumban. Mivel nemzeti ünnepeinken ingyenesen látogathatóak a múzeumok, ha máskor talán nem is, ezekben az időszakokban érdemes ellátogatni ide, hiszen ilyenkor - ha csak egy napra is - egyesül a múlt és a jelen.