Közösséget építünk
Politikus a birodalmak szorításában
2016. április 15.
Emléktáblát avattak a Palotanegyedben, a Horánszky utca 12. szám alatti lakóház falán, amely Kállay Miklós egykori miniszterelnök lakóhelyéül szolgált az 1930-as években. A megemlékezésen részt vett Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mellett Sántha Péterné, Józsefváros alpolgármestere, valamint a néhai kormányfő leszármazottai is.
Az avató ünnepségen Varga Mihály, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetője hangsúlyozta: Kállay Miklós világosan, tiszta fejjel látta a veszélyeket, amelyeket a két totalitárius eszme: a nácizmus és a bolsevizmus hordozott hazánkra nézve, ennek ellenére elvállalta a miniszterelnöki posztot egy igen kritikus és sötét korszakban. 1942 és 1944 márciusa közötti miniszterelnöksége során az ország függetlenségére törekvő intézkedései, és kétéves működésének emléke azt üzeni, hogy a reménytelen helyzetekben is meg kell maradnunk embernek, meg kell maradnunk magyarnak.
Letartóztatták és Sopronkőhidára, majd Mauthausenbe, később pedig Dachauba vitték, ott érte a világháború vége. Nem tért többé vissza Magyarországra, Capri szigetén, majd az Egyesült Államokban élt 1967-ben bekövetkezett haláláig. Kállay Kristóf hozzátette: nagyapja egy ellentmondásos történelmi időszakban volt egyszerre kiváló politikus és kiváló családapa.
Sántha Péterné, Józsefváros alpolgármestere beszédét – utalva az ország és a miniszterelnök Kállay mozgásterének szűkösségére – Otto von Bismarck híres idézetével nyitotta meg, miszerint a politika a lehetőségek művészete. Kifejtette: Kállay Miklós elkötelezett magyar volt, aki hazánk újkori történelmének talán legkritikusabb időszakában vállalta nehéz feladatát, és akit mély emberség és tisztesség jellemzett. A politikus tisztában volt vele, hogy az ország gazdasága gyenge, fegyveres ereje pedig jelképes, ilyen feltételek mellett pedig csak az lehetett a célja, hogy ameddig a lehetőségek engedik, kívülálló legyen a második világháborúban.
A rendezvényen Kállay Kristóf, a néhai miniszterelnök unokája is részt vett. Elmondta, neki már nem adatott meg a lehetőség, hogy nagyapját személyesen megismerje, hiszen Kállay a német megszállás után a török nagykövetségre menekült, de azt a nyilasok követelésére 1944 novemberében kénytelen volt elhagyni.
Letartóztatták és Sopronkőhidára, majd Mauthausenbe, később pedig Dachauba vitték, ott érte a világháború vége. Nem tért többé vissza Magyarországra, Capri szigetén, majd az Egyesült Államokban élt 1967-ben bekövetkezett haláláig. Kállay Kristóf hozzátette: nagyapja egy ellentmondásos történelmi időszakban volt egyszerre kiváló politikus és kiváló családapa.
Nagykállói Kállay Miklós magyar királyi miniszterelnök családjának ősi fészke a Szabolcs megyei Kállósemjén volt, ott áll kúriájuk is, a volt miniszterelnök hamvait is itt helyezték örök nyugalomra 1993-ban. Az államférfi élete már fiatal korában összefonódott kerületünkkel: Budapesten végzett középiskolai tanulmányai során a József utca 25. számú házban lakott, majd az 1930-as években földművelésügyi miniszterként vásárolta meg a Horánszky utcai lakást, amely falán mostantól emléktábla tiszteleg emléke előtt.
