Közösséget építünk
Sipka Júlia emlékének ajánlották az első padot a Lőrinc pap téren
2018. április 27.
Az elmúlt héten emlékpadot avattak dr. Sipka Júlia, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület (CaPE) tavaly elhunyt elnökségi tagja emlékére a Lőrinc pap téren. A jövőben az egyesület hagyományt szeretne teremteni, és olyan emberekről emlékeznének meg a padokon, akik sokat és önzetlenül dolgoztak szeretett lakóhelyük közösségéért, környezetük szebbé és élhetőbbé tételéért.
A CaPE elnökségében a közelmúltban fogalmazódott meg, hogy szeretnének méltó módon megemlékezni azokról az emberekről, akik lokálpatriótaként éltek és dolgoztak a Palotanegyedben, nem sajnálva az idejüket szűkebb környezetüktől. A gondolatot tett követte, így múlt pénteken felavatták Az Emlékezés padjainak első tagját, amelyhez egy nyugodt környezetet kerestek, így esett a választás a Lőrinc pap térre. A kihelyezett emléktáblán Sipka Júlia neve áll, akit a Palotanegyedben senkinek sem kell bemutatni, azonban önzetlenségének, tenni akarásának híre nem állt meg a városrész határán sem.
A CaPE így emlékezett meg róla: „egyesületünk vezetőségében Sipka Juli volt a határozott, ámde finoman nőies bölcsesség megtestesítője. Ő volt az, aki mindig megtalálta a kényes helyzetekben az egyensúlyt, aki egyformán szót értett a pici gyermekekkel és a nyugdíjasokkal, a helyi polgármesterrel és a vidéki ismerőssel. Kiterjedt ismeretségi körére alapozva csodálatosan tudta jó irányba noszogatni, mozgatni az emberi viszonyokat és a hol jobban, hol kevésbé alakuló eseményeket. Csillogó műveltsége, korunkat meghazudtoló olvasottsága mindannyiunkat zavarba ejtett, ugyanakkor inspirált is.
Az emlékpad avatásán részt vett Sipka Júlia férje, aki reményét fejezte ki, hogy akik megnézik a táblákat, kedvet kapnak majd az önzetlen közösségi munkához. Sipka László továbbá azt kívánta, hogy hosszú ideig ne kerüljön új név ezekre a padokra, hiszen az életben nagyobb szükség van a segítségre és a közösségért tenni akaró emberekre. Laci bácsi egyúttal megköszönte a CaPE elnökségének, hogy kitalálta, a Józsefvárosi Önkormányzatnak pedig, hogy támogatta az ötletet.
Sipka Júlia távozása betölthetetlen űrt hagyott maga után, azonban szellemisége, a természetért és szeretett városrészéért való hűsége emlékében tovább él. A Lőrinc pap téri padokon megpihenve pedig mindenki úgy érezheti egy kicsit, hogy ő már csak lélekben, de mindig velünk.
A CaPE így emlékezett meg róla: „egyesületünk vezetőségében Sipka Juli volt a határozott, ámde finoman nőies bölcsesség megtestesítője. Ő volt az, aki mindig megtalálta a kényes helyzetekben az egyensúlyt, aki egyformán szót értett a pici gyermekekkel és a nyugdíjasokkal, a helyi polgármesterrel és a vidéki ismerőssel. Kiterjedt ismeretségi körére alapozva csodálatosan tudta jó irányba noszogatni, mozgatni az emberi viszonyokat és a hol jobban, hol kevésbé alakuló eseményeket. Csillogó műveltsége, korunkat meghazudtoló olvasottsága mindannyiunkat zavarba ejtett, ugyanakkor inspirált is.
Törhetetlen lendületével és olykor formabontó, ám mindig célt érő ötletességével igazi formálója lett a palotanegyedi közösségnek. Eközben soha nem az „én”, hanem a „mi” volt számára a fontos – hiszen a legnagyobb mégis a lelke és a szeretete volt.
Utolsó e-mailes üzenete a CaPE kis csapatának egy augusztus végi rendezvény előtt így szólt: „Én csak lélekben, de veletek…”
Az emlékpad avatásán részt vett Sipka Júlia férje, aki reményét fejezte ki, hogy akik megnézik a táblákat, kedvet kapnak majd az önzetlen közösségi munkához. Sipka László továbbá azt kívánta, hogy hosszú ideig ne kerüljön új név ezekre a padokra, hiszen az életben nagyobb szükség van a segítségre és a közösségért tenni akaró emberekre. Laci bácsi egyúttal megköszönte a CaPE elnökségének, hogy kitalálta, a Józsefvárosi Önkormányzatnak pedig, hogy támogatta az ötletet.
Sipka Júlia távozása betölthetetlen űrt hagyott maga után, azonban szellemisége, a természetért és szeretett városrészéért való hűsége emlékében tovább él. A Lőrinc pap téri padokon megpihenve pedig mindenki úgy érezheti egy kicsit, hogy ő már csak lélekben, de mindig velünk.
