1953. március 5-én meghalt Sztálin. Két évvel később pedig a Dolgozó Ifjúság Szövetsége vitaklubjaként megalakult a Petőfi Kör, mely szigorúan ellenőrzött formában, a fennálló kereteken belül egyfajta beszélgetős vitafórumként működött a kommunista ifjúság számára itt, a Kossuth Klub épületében. Ha még csak észrevétlenül is, de az első hajszálrepedések megjelentek a rendszer falán... Az eredetileg a tudományok és művészetek népszerűsítésére létrejött Kossuth Klubban a kezdetektől fogva lehetőség nyílt az aktuális gazdasági, kulturális és társadalmi-politikai kérdések megvizsgálására, megvitatására. A Petőfi Kör tagjai ezt a hagyományt követve 1956-ban már a korszak társadalmi jelenségeiről, rejtetten vagy nyíltan politikáról vitatkoztak. A csoport élén az a Tánczos Gábor állt, akit maguk a Dolgozó Ifjúság Szövetsége vezetői választottak ki, hiszen úgy gondolták róla, hogy bár Nagy Imre követője, jó hithű marxistaként mégis képes lesz megakadályozni a polgári és nemzeti eszmék felszínre törését. Ám ezúttal csalódniuk kellett: Tánczos ugyanis jóval nagyobb teret hagyott a vitáknak, az indulatoknak és a korban radikálisnak számító gondolatoknak, mint azt elvárták tőle. Ennek pedig végzetes következményei lettek 1956 őszén. A nyíltan a forradalom mellett elkötelezett Petőfi Kör jelszavai közül ugyanis több is – Nagy Imrét a vezetésbe!; Le a sztálinista gazdaságpolitikával!; Szocialista demokráciát! – a forradalom fő törekvései közé került. Természetesen a forradalom leverése után a Petőfi Kört a forradalom tudatos ideológiai előkészítésével vádolták, és emiatt a vezetők közül többeket – például Tánczost is – börtönbüntetésre ítéltek.

Építéstörténet:
A ház gróf Zichy János részére készült 1875-ben ifj. Kauser János tervei alapján, majd 1912-ben Möller István tervei alapján átépítették. Az évek során a háznak több híres tulajdonosa is volt: gróf Barkóczy János, gróf Hadik-Barkóczy Endre, majd a dr. Hasenfeld család, míg végül ismét a Zichy család birtokába került. Egy 1945-ös rendelet értelmében aztán a Magyar Szabadságharcosok Szövetsége lett az épület tulajdonosa, később ennek utóda, a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSz). Az MHSz tulajdonában volt még akkor is, amikor bérlőként a TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) budapesti szervezete költözött be, majd ennek keretében 1955 januárjában megalakult a Kossuth Klub.

Vicc:
A Sztálin szobor avatása után nem sokkal két falusi asszony nézegeti a monumentális alkotást. Egyikük megkérdezi a közelben posztoló rendőrtől:
– Mondja, ki ez a derék csizmás ember?
– Micsoda? Maguk nem tudják?
– Honnan tudnánk? Mi vidékiek vagyunk.
– Hát Sztálin elvtárs. Ő zavarta ki az országból a németeket.
– Jó ember lehet akkor – mondja az asszonyság.
– Nem lehetne megkérni, hogy kergesse ki az oroszokat is?

1956. október 23. A nap eseményei felfoghatatlan gyorsasággal követték egymást. A Budapesten és a vidéki nagyvárosokban szervezett tüntetések és felvonulások a kezdeti diákmegmozdulásokból országos méretű és erejű tömegrendezvényekké lettek. A többpártrendszert, a szovjet csapatok kivonását, a politikai foglyok szabadon bocsátását és a szabad választásokat követelő diáksághoz délutánra már az egész ország – legalábbis lélekben – csatlakozott. Aznap délután a tüntetők a Magyar Rádió épületénél gyülekeztek, hogy beolvassák követeléseiket. A tömegből egy piros kabátos lányt, Koszmovszky Edinát emelték fel egy kocsi tetejére, hogy olvassa be a 14 pontot, ám a rádió Gerő Ernő beszédét közvetítette, mely csak még jobban szította a hangulatot. A sikertelen kísérlet után a feldühödött emberek megpróbáltak betörni a rádióba. Addigra azonban az épületet több mint kétszázötven ÁVH-s őrizte, és a hatalom újabb fegyvereseket rendelt oda, akik a Múzeum utcai gazdasági bejáraton jutottak be az épületbe. Az esti órákban aztán eldördültek az első lövések is a fegyvertelen tömegre, amit a rádió épületének ostroma követett. A tüntetők ugyanis – többek között – a tömeg oldalára átálló katonáktól fegyvereket szereztek, és így próbáltak bejutni az épületbe. A kitartó ostrom végén a felkelők reggelre elfoglalták az épületet, melyet csak másnap, október 25-én, a reggeli órákban sikerült visszafoglalnia a hatalom erőinek. Eddigre azonban már a Parlamentben berendezett stúdióból ment a rádió adása. A rádió ostrománál több civil tüntető, katona és ÁVH-s vesztette életét – itt esett el a forradalom első budapesti áldozata is, egy Vizi János nevű, tizennyolc éves tanuló.

Építéstörténet:
A Főherceg Sándor utca 7. szám alatti telken, a szomszédos Festetics palota elkészülte után bő öt évvel, 1871-ben már Trisztinovits Mihály és a Balassovits örökösök két kétemeletes bérpalotája állt. A Bergh Károly, majd Lóhr János tervei alapján épült házak csak később kaptak újabb emeleteket, melyeket aztán az MTI konszern a Magyar Királyi Postával közösen 1927-ben választott ki és vásárolt meg. Itt kapott helyet a Magyar Távirati Iroda igazgatósága, a Magyar Hirdető Iroda, a Magyar Filmiroda mellett a Magyar Rádió és Telefonhírmondó műszaki részlegei, s így 1928. október 8-án már innen szólalt meg a rádió. A második világháborúban a rádió technikai berendezései szinte teljesen megsemmisültek, ám a gyors helyreállításnak köszönhetően 1945. május 1-jén mégis megindult a műsorsugárzás.

Vicc:
– Mi történt voltaképp 1956. október 23-án a Rádiónál?
– Hát Gerő Ernő megtartotta az előadását, s utána következtek a hozzászólások.

1956. október 23-án délután a Petőfi Kör nagyjából háromszáz fős összejövetelén az ELTE Gólyavárban leginkább az ország egészségügyi helyzetéről, az ellátás, az oktatás és kutatás égető problémáiról folyt a vita. Különös súllyal került elő a koncepciós perekkel kapcsolatos orvosi visszaélések, törvénysértések kérdése, de szóba kerültek a magyar orvostudomány országon belül száműzött nagyjai is. A heves eszmecsere közben kapták a résztvevők a hírt, hogy a délután még békés felvonulásként otthagyott egyetemi tüntetés – melyhez a Petőfi Kör is csatlakozott – komolyra fordult. Egy saroknyira a Gólyavártól, a Magyar Rádió épületénél lőni kezdtek a tüntető tömegre. A hír hallatán a vitát berekesztették, és a hallgatók szétszéledtek a tömegben, az utcákon. Amikor október 27-én Nagy Imre új kormányt alakított, s ezzel a Petőfi Kör egyik legfontosabb követelése valósággá vált, a Kör vezetői úgy gondolták, hogy – legalábbis egyelőre – elvégezték feladatukat. Aztán pár nappal később, november 3-án ismét felmerült a Petőfi Kör összehívásának gondolata, ezúttal azzal a szándékkal, hogy a nép és a fiatalság körében elismert és tekintélyt szerzett csoport állásfoglalásával segítheti majd a kormány stabilizációját. Egy nappal később azonban az oroszok inváziója elmosta ezt a tervet, s bár Nagy Imre a valóságban soha nem volt sem tagja, sem vezetője a Petőfi Körnek, a forradalom után mégis kemény megtorlásokban részesültek a Kör vezetői, hiszen Nagy Imre-barátként tartották őket számon.

Építéstörténet:
A Gólyavár Pecz Samu műépítész egyik legismertebb épülete. Nem véletlenül. A tervező ugyanis zseniálisan oldotta meg a lehetetlent: az eredetileg is előadóteremnek szánt romantikus stílusú, kastélyszerű, a Trefort-kertben szabadon álló épület felépítésére annak idején nagyon kevés pénz jutott, így Pecznek alacsony költségvetésből kellett gazdálkodnia. A célszerű anyaghasználattal, és azzal, hogy gyakorlatilag ablak nélküli, felülvilágítóval megvilágított termet tervezett, sikerült minimalizálnia a kiadásokat, ráadásul az építkezést is beszorította egyetlen nyári szünetbe, ami tovább csökkentette a költségeket. A Gólyavár, mely egyszerre modern és ódon, az egyetem jelképe lett, s a régi Műegyetem udvarán 1898-ban nyílt meg. Nevét pedig az elsőéves hallgatókról, a gólyákról kapta, akiknek a legfontosabb előadásaik itt zajlottak. Az 1918-as, majd az 1956-os forradalmak előkészítésében is nagy szerepe volt a Gólyavárnak. Gyakran tartotta itt előadásait a Galilei Kör és a Társadalomtudományi Társaság. A háború előtt, a húszas évektől ebben működött a híres-neves Egyetemi Nyomda, amit csak 1952-ben alakítottak vissza előadóteremmé, hiszen eredetileg is annak épült.

Vicc:
Újsághirdetés a forradalom után rommá lőtt Budapesten:
„Első emeleti lakás a földszinten kiadó.”

„Károly” (teljes nevét sajnos nem ismerjük) és helyettese, Ficsor Dezső salakkitermelő munkás az október 30-án elhangzott rádiófelhívás után szerveződött, mintegy száz főt számláló nemzetőrség Puskin utcai csoportját irányították. A Puskin utcai egyetemi épületekben létrejött csoport legfőbb tevékenysége – hasonlóan társaikéhoz – az őrszolgálat-kapuőrség és a járőrszolgálat volt. Előállítottak államvédelmiseket és a Bródy Sándor utca 16. szám alatti TIT székházba vitték őket kihallgatásra. A Puskin utcai nemzetőrök egy esetben parancs nélkül tűz alá vették a Rákóczi úton álló Verseny Áruház épületét, mivel onnan állítólag egy ÁVH-s tiszt lövöldözött – az áruház épületének homlokzata szinte teljesen elpusztult. Ám az olykor előforduló hibák ellenére nemzetőrnek lenni 1956 őszén bátor és hazafias, egyben felelősségteljes dolog volt. A szervezet megalakulása jól mutatta, hogy a forradalom alatt létrejött különböző intézmények, akár ellentétes nézeteik dacára is mindannyian létfontosságúnak tartották a közbiztonság és a közrend felállítását, ha már a rendőrség ezt a feladatot nem tudta ellátni. A nemzetőrség hivatalos megszületése persze nem volt előzménynélküli, hiszen a tenni vágyó lakosság és a különböző szervezetek is igyekeztek a forradalom ideje alatt őrszolgálatot, járőrszolgálatot teljesíteni az indokolatlan népharag és túlkapások megfékezésére és a lakosság védelmére. Ám szervezett formában végül Nagy Imre jóváhagyásával, Maléter Pál vezetésével október 31-én alakult meg a Nemzetőrség a Kilián laktanyában. A szervezet az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején működő Nemzetőrség nevét vette fel. A szovjet csapatok november 4-ei második bevonulásakor a nemzetőrök ugyan fontolgatták a fegyveres ellenállást, végül erről lemondtak, és a csapatok szétszéledtek. Közülük sokan szovjet fogságba estek.

Építéstörténet:
A Trefort-kert második épületeként készült el 1873 és 1876 között a Vegy- és Élettani Intézet a valamikori Esterházy (ma Puskin) utcában. Az építkezést a Magyar Királyi Vallás és Közoktatási Minisztérium rendelte meg, a terveket Skalnitczky Antal készítette. Felépülte után egészen 1950-ig adott helyet az Általános Kémiai Intézetnek, s bár már ekkor is az ELTE fennhatósága alatt állt az egyetem, az épületet – egyedüliként a kampuszon – az Orvosegyetem vette használatba. 1977-ben emeletráépítéssel növelték a befogadóképességét. Ma a Semmelweis Egyetem Orvosi Biokémia Intézete.

Vicc:
Hogyan köszöntek egymásnak az ismerősök 56 végén és 57 elején?
Októberben: – Hogy vagy?
Novemberben: – Megvagy?
Decemberben: – Te még itt vagy?!
Januárban: – Mondd, te hülye vagy?!

Hogy lesznek sebesültek, az már az első este kiderült. A Vas utcai Balassa János Kórházba 1956. október 23-áról 24-ére virradó éjjel több százan érkeztek a közeli, a Magyar Rádió épületénél lezajlott összecsapásból. Az ügyeleti napló tanúsága szerint aznap este 8 órától másnap reggel fél 7-ig 38 riasztást jegyeztek be, ebből egy a Szentkirályi utcában, egy a Múzeum körúton, a többi a Bródy Sándor utcában volt. Többek között Bácskai Endre ’56-os szabadságharcost is ide, a sebesültek számára gyakorlatilag teljesen kiürített kórházba szállították. Bácskai a Petőfi Kör tagjaként hazafelé menet vett részt a forradalomban. Harcolt a Magyar Rádiónál, ahol hajnalban, amikor a szovjet tankok megérkeztek a Múzeum Kávéház felől, a leadott lövéssorozat egy lövedéke szétroncsolta a térdét. Egy sodrony ágybetétre emelték, és úgy vitték be a Vas utcai kórházba. A sürgősségi ellátás után – mivel a Vas utcában már nem tudtak többet tenni érte –, tizenöt társával együtt hivatalosan Bécsbe indították, de menet közben irányt váltva végül a szigorúan titkos Sziklakórházba vitték őket, ahonnan sok szenvedés után ő is, társai is szerencsésen kiszabadultak. Bácskai azonban csak az egyike volt annak a több mint 20000 embernek, akik a forradalom és szabadságharc rövid ideje alatt sebesültek meg. A mentők a forradalom idején mindenütt ott voltak, de hozzájuk hasonlóan emberfeletti munkát végeztek a kórházak orvosai, ápolónői, és valamennyi egészségügyi munkatárs. Az 1948-ban létrehozott Országos Mentőszolgálat első rendkívüli helyzete volt ez, amikor emberségről, szaktudásról és kitartásról tettek tanúságot a szervezet és a kórházak dolgozói. Minden erőfeszítés és emberi jó szándék ellenére a barikádokon, az utcai fegyveres harcokban és a sortüzekben végül mintegy 3700-an haltak meg.

Építéstörténet:
Dr. Pajor Sándor vízgyógyintézete messze földön híres volt. A Szentkirályi utcában 1889-ben megnyílt szanatórium hamarosan olyan jól jövedelmezett, hogy az intézményt kibővítették a párhuzamos Vas utca felé. 1908-ban itt épült fel Hültl Dezső építész tervei szerint a négyemeletes Pajor Szanatórium és Vízgyógyintézet, mely páratlan luxust kínált a gyógyulni vágyóknak. A tetőteraszos, 70 ágyas szanatórium alagsorában és földszintjén a „gyógyeszközök végnélküli sora” várta a betegeket: „ elektromosság, röntgen, fény, villany, szénsavas, gyógyszeres fürdők, gépgyógyászat, impozáns vizgyógytermek minden elképzelhető gyógyeljárásokkal” stb., de a „diatetika osztály külön konyhája lehetővé teszi az anyagcserebántalmak helyes kezelését, a czukorbetegek gyógyitását, soványitó és hizlaló kurák pontos végzését” is. Az épület üvegablakait Róth Miksa, a hatalmas színes kerámia pálmatartó kaspókat és díszburkolatokat a Zsolnay gyár készítette. A szanatórium 1949-ben történt államosításától kezdve Vas utcai Állami Kórházként működött, majd 1955-től 1996 végéig mint Balassa János Kórház fogadta a betegeket. 1997-ben kapta meg oktatási használatra a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara.

Vicc:
Két ember beszélget 1956-ban.
– Magának mi a véleménye a politikai helyzetről?
– Van véleményem, de nem értek vele egyet.

Csics Gyula és Kovács János. Két fiú a Józsefvárosból, az egykori Rökk Szilárd utca 10-ből. S bár a 2000-es években ők már a hatvanas éveiket taposták, mégis az egész ország gyerekként tekintett és tekint azóta is rájuk. 2006-ban jelent meg ugyanis – fakszimile kiadásban – a két, 1956 őszén tizenéves fiú gyerekkori naplója, melyek őszintén, lényegre törően és kifejezően dokumentálták a forradalom eseményeit. Mind a két napló szinte óráról órára rögzítette az eseményeket, a fiúk újságkivágásokat, röpcédulákat ragasztottak a könyvbe, és gazdagon illusztrálták is a szöveget. A rajzolt utcarészleteken az égő tankok és leomlott házak mellett a mindennapi élet eseményei – például a hógolyózás a grundon – is szerepelnek. S bár ezek a fiúk is érezték, hogy rendkívüli napokat élnek át, mégsem viselkedtek másként, mint máskor. A látottak, az átélt szörnyűségek és viszontagságok nem holmi kalandvágy miatt voltak izgalmasak a számukra, sokkal inkább azért, mert hirtelen felnőttnek érezhették magukat. Akárcsak a többi „pesti srác”, akik a maguk tizen-huszonéves fejével nagy számban lettek aktív résztvevői az ’56-os forradalomnak. Közülük sokan kamaszos indulatból álltak be az utcai harcokba, de sokan voltak olyanok is, akik az egyetemisták 16 pontját akarták érvényesíteni, vagy egyszerűen a jobb életért, a szabadságért, az anyagi felemelkedésért küzdöttek – a felnőttek felelősségével. Ezek a fiatal fiúk primitív fegyverekkel (benzines palack, elavult kézifegyverek) szálltak szembe a hatalommal, és olyan elszántsággal harcoltak, hogy az egyébként valószínűleg hamar elcsituló forradalom szabadságharccá lényegült. A „pesti srácok” voltak a forradalom legifjabb hősei, akik mellett lélekben ott állt az egész ország, ők pedig akár egyedül is szembenéztek az orosz tankokkal.

Építéstörténet:
„A ház, amelyben akkoriban laktunk, a Rökk Szilárd utca 10., Budapest központjában található. (…) A ház nem volt messze a Rákóczi út – Nagykörút kereszteződésétől, a Blaha Lujza tértől. A ház maga egy szegényesebb, de mégis tipikus belső-józsefvárosi bérház a jellemző körfolyosókkal (gangokkal), egy első és egy hátsó lépcsőházzal. A hátsó lépcsőházból lehetett feljutni a padlásra és le a pincébe. (…) A pincének az első lépcsőházból is volt lejárata. Rekeszeiben a lakók főként a téli tüzelőt tárolták, de nagyobb közös tere alkalmas volt légópincének, amit a hidegháború időszakában különösen fontosnak tartottak, sőt kötelezően előírtak. Az emeleti lakók ide vonultak le, amikor úgy látták, hogy a harcok hevessége miatt nem maradhatnak saját otthonukban. Az orosz csapatok november 4-i bevonulása után ez bizony nemegyszer előfordult. A ház utcafrontján két üzlet volt. Góré nagybátyám egy kis kocsmát üzemeltetett, ahol anyám a pénztárban dolgozott, és néha besegített a konyhában és az italkiadásban is. A pincér, Szőke Pista a ház második emeletén lakott. A másik üzlet fűszerkereskedés volt – a szintén naplót író barátom, Kovács Jancsi szüleinek a boltja. Azért lakott a földszinten mind a két család, mert a lakásokból közvetlen bejárat volt az üzletekbe.” (Csics Gyula 2006-os utószava naplójához)

Vicc:
Mikor volt a legsportosabb Pest? 1956-ban, amikor minden sarkon állt egy „puskás öcsi”.

1956-ban Kozári Mihály Károly a Lakóépülettervező Vállalat épületgépészeként dolgozott 1400 Ft-os havi jövedelemmel, mellette szigorló építészmérnök volt, aki a zuglói Kolumbusz utcában lakott. A Petőfi Kör tagjaként rendszeresen részt vett a gyűléseken, egyébként pedig élte az egyetemisták mindennapi életét. 1956. október 31-én, ugyanazon a napon, amikor a szovjet kormány parancsot adott a magyar szabadságharc leverésére és újabb szovjet hadosztályok lépték át a magyar határt, Kozári jelentkezett nemzetőrnek a Műszaki Egyetemen. Pár nappal később, amikor november 4-én megindult a szovjetek mindent elsöprő katonai támadása, már mint hivatalos nemzetőr, diáktársával Chladek Rozáliával és másokkal lőállást foglalt el a Krúdy Gyula utca 9-es számú ház egyik harmadik emeleti erkélyén. A fiatalokat az egyik lakó, bizonyos Mácsik György támogatta és biztatta, és tanácsokkal látta el őket, a „Molotov-koktélokhoz” pedig üvegeket adott, ami miatt később el is ítélték. Ám hiába tűnt az épület – magassága és a Horánszky utcára való rálátás miatt – megfelelő posztnak, este 8 körül mégis aknatalálat érte. Kozári csupán könnyebb kézsérülést szenvedett, két társa azonban rögtön meghalt. Kozári Mihály a tragikus esemény ellenére kitartott a forradalom eszméi mellett: 1956. december 5-én részt vett azon a tüntetésen az amerikai követség épülete előtt, mely a kormány lemondását, a többpártrendszer bevezetését, az ENSZ közbelépését követelte. Forradalmi tevékenységéért Kozárit 1957. július 17-én internálták, majd előzetes letartóztatásba helyezték. 1958. január 5-án a Szekeres-tanács hat évre ítélte, ezt május 26-án a Simor-tanács a felére csökkentette. 1959. április 7-án szabadult.

Építéstörténet:
A négyemeletes lakóház helyén egy, az 1850-es években épült földszintes klasszicista stílusú ház állt, melyet az évek során két ízben is bővítettek a változó tulajdonosok. Végül Bukovics Dezső Sándor építész vette meg a házat, melyet lebontott, és helyére 1911-re felépítette saját tervei szerint az új, modern, szecessziós bérházat. Ő maga is itt lakott 1913-tól.

Vicc:
Tanár:
– Mi volt az előzménye az 1956-os forradalomnak?
Diák:
– Az 1955-ös év.
Tanár:
– Badarság!
Diák:
– Erről az előzményről még nem hallottam.

Bocskay T. József, alias „Kalapos” mindig kalapban járt, melyet a homlokára tolva viselt. Elmaradhatatlan ballonkabátjában örökké mosolygott, s talán egy átlagos hétköznapon senki nem mondta volna meg róla, hogy az egykori Bányász moziban berendezkedett, 360 fiatal tatabányai bányászból álló felkelőcsoport vezére. Pedig a vállalkozó már 1945-ben is részt vett a szovjetek elleni fegyveres ellenállásban, 1956 októberében a forradalom hírére pedig rögtön Pestre utazott, hogy a felkelők mellé állhasson. A Práter utcai iskola felkelőivel és a Corvin-közi csoporttal közösen, de mint önálló csapat harcoltak az emberei a legveszélyesebb területeken: a Nagykörút és az Üllői út környékén. Itt, ahol a szovjet csapatok a legnagyobb veszteséget szenvedték el – a felkelők becslések szerint 20-25 páncélost ki-, 150 katonát pedig lelőttek –, Bocskayék benzines palackokkal, géppisztolyokkal és kézigránátokkal vették fel a harcot az ellenséggel. A véres napok után, október 29-étől a csoport 140 tagjával a Vöröskereszt kérésére a XIII. kerületi Huba utcában lévő vérraktár és a környéken lévő különböző iskolában elhelyezett, külföldről érkezett gyógyszerek őrzését látták el. Emellett fegyveres biztosítással gondoskodtak a korházak gyógyszerellátásáról is egészen november 19-éig.

Építéstörténet:
A lassan benépesülő és kiépülő körúton 1898-ban Korb és Giergl tervei szerint Farkas Ödön számára készült el a négyemeletes, klinkertéglás, eklektikus bérpalota a Csepreghy utca és a József körút sarkán. Ahogy szinte valamennyi körúti ház földszintjén, itt is üzletek működtek, valamint az épületben működött az egykori Bodográf mozi, amely később Bányász, majd azt követően Graffiti mozi néven vetítette a filmeket. A Graffiti 1999 januárjában zárt be. Jelenleg az Apáczai Kiadó könyvesboltja található a helyén.

Vicc:
A szovjet néphadsereg hirdetése
HÍVJON, JÖVÜNK! NE HÍVJON, AKKOR IS JÖVÜNK!
TELEFONSZÁMUNK: 45-56-68